Nyakasságok
2012-10-02 15:23:11
- Joó Kristóf
Az emberi testrészeket jelölő szavak minden nyelvben hatalmas erővel rendelkeznek további szóalkotások, kifejezések, szólások stb. létrejöttében.
Az emberi testrészeket jelölő szavak minden nyelvben hatalmas erővel rendelkeznek további szóalkotások, kifejezések, szólások stb. létrejöttében. A testrész – éppen mert test-rész, vagyis számunkra múlhatatlanul fontos – bőséges metaforikus és metonimikus lehetőségeket hordoz. E rovatban említettük már a fejet mint másodlagos szó- és kifejezésalapot. Most vessünk egy pillantást a nyakra is!
Közismert kifejezéseink között rögtön ott találunk bizonyos tipikus magatartásokra való félreérthetetlen utalásokat. Valakinek valaki a nyakán ül vagy a nyakán lóg (vagyis nem hagyja nyugton, szóval tartja, kiszipolyozza), a nyakára jár (kéretlenül szerencsélteti ismételt látogatásában), vagyonának a nyakára hág (rövid úton elherdálja a pénzecskéjét), valakit a nyakára küld (azaz ugyancsak egy nem kívánatos személyt „uszít rá”), valakit leráz a nyakáról (értsd: sikerül megszabadulnia tőle) – vagy éppenséggel ha egy rosszakaró intrikáját vagy nyílt rosszindulatát „siker koronázza”, akkor az a kárvallottnak kitöri a nyakát.
Ez utóbbi motívum – tudniillik a nyak kitörése, kitekerése – többrendbelileg is termékenyítő nyelvi hatású. A kitekeri a nyakát elsődlegesen madarak életének kioltását jelölte. Ahogy Murádin László idézi az 1573-ban keletkezett Ponciánus histórájából: a polgár „ragadá az szarkát és kitekeré az nyakát”, de a 18. században élt Rettegi György már átvitt értelemben használja: „ha az igazságnak gonosz-akaróim nyakát nem tekerik…” A nyak tehát – mint a fej „tartója” – létfontosságú. A nyak „megszegése” (lefejezés, kitörés) ezért mindig valamilyen véget, befejeződést jelent: nyakát szegi, kitekeri a nyakát, kitöri a nyakát stb. Ezért is van egzisztenciális súlya annak, ha valaki a nyakát teszi rá, hogy…: vagyis az életét is tétként ajánlja fel.
De hogy alakult át a kitekeri a nyakát kifejezés „végső”, bevégeztetett ténye a nyakatekert szavunk egészen más jelentésévé? A nyakatekert tudniillik nem a nyak megszegésére (vagyis a kivégzésre) utal! Olyan ez, mint az agyafúrt vagy az eszeveszett szavaink, amelyek szintén nem „szó szerint” értendőek. Mi tagadás, erre ma már nincs okszerű válasz. A nyelv úgy működik, hogy bizonyos összefüggések, „történetek” elhomályosulnak, s egy idő után nehéz megmagyarázni, mi lehet a logikus összefüggés egy szóalak elsődleges és mai, másodlagos jelentése között.
Ami pedig szólásainkat illeti, ki ne ismerné a csak a nyaka véres mondásunkat, amely arra utal, hogy „csupán” a lényeg hibádzik. Vagy a nyakába veszi a világot (nyaka közé kapja a lábát) kifejezést, amely a hosszú útra indulásra utal. Ennek a szólásnak valószínűleg az az alapja, hogy régen a nőket az általánosan viselt hosszú szoknya a gyors járásban vagy épp a futásban erősen akadályozta, ezért a szoknyát felcsippentették a felsőruhájukba. Amint a már említett Rettegi György írja, miután a szobájába zárkózott Kabos Mihályt az ablakon keresztül agyonlőtték, s a felesége nem tudott bemenni hozzá, „szoknyáját nyakába vetvén fut a bátyjához…” (idézi Murádin László).
