Nuridsány Zoltán-emlékkiállítás

Szülővárosában először kerül megrendezésre születésének századik évében Nuridsány Zoltán festőművész emlékkiállítása, kinek képei külföldön keresettebbek, neve pedig határainkon túl ismertebb, mint hazánkban vagy Magyarországon.

E rendkívüli alkalmat megnyitó ünnepségre június 5-én, csütörtökön 18 órai kezdettel kerül sor a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány által működtetett Bernády Házban, Marosvásárhelyen (Horea utca 6. szám). A kiállítást méltatja Nagy Miklós Kund művészeti író, jelen lesz a festő özvegye, Nuridsány Zoltánné Mimi, aki személyes feladatának tekintette, hogy férje életművének keresztmetszetét elhozza szülővárosába. Közreműködik Szigeti Emanuela zongorán és Lokodi Károly hegedűn.

Nuridsány Zoltán 1925. augusztus 22-én született Marosvásárhelyen, székely anya és örmény származású apa gyermekeként. Még gyermek volt, amikor a család áttelepült Magyarországra. Édesapja mérnök, édesanyja Aldobolyi Dobolyi Ágnes banki tisztviselő (az első diplomás nők közé tartozott a századfordulón), bátyja kutatóorvos volt. Anyai ágról Madarász Viktor festőművész leszármazottja, és apai ágról annak a világhírű művészcsaládnak a tagja, akik közül megemlíthető az Oscar-díjas filmrendező Claude Nuridsany és a sokoldalú Michel Nuridsany. Tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, Gallé Tibor Szabadiskolájában, valamint a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei: Nagy Nándor, Barcsay Jenő, Szőnyi István, Kmetty János és Fónyi Géza voltak. Szőnyi István fiaként szerette, szellemi örökösének tekintette.

Tehetsége már korán megmutatkozott. Így nem véletlen, hogy 1946-tól huszonévesen az izgalmas, progresszív áramlatokat magába szippantó Európai Iskola művészeti mozgalmához csatlakozott. 1948-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként európai nagyságokhoz mérték tehetségét. Ő nem maradt nyugaton, Magyarországon küzdelmesen kereste a helyét, miközben a politikai rendszer a szárnyait nyesegette. Az ötvenes években nagy visszhang kísérte a friss hangot kereső négyes fogatot: Nuridsány Zoltán, Jánossy Ferenc, Orosz Gellért és Sugár Gyula közös kiállításait. Fiatalon a háború traumáit a finom lélektani árnyalatok markáns képi megfogalmazásával ábrázolta, ezt később felváltotta a dekoratív látvány, tüzes színek, lendületes ecsetvonások. Képeinek hangulata ugyanolyan széles skálán mozog, mint technikai eszköztára, az elvontabb, meditatív képektől a dinamikus kompozíciókig terjed. 1974. május 22-én, kiállításra készülés közben, élete delelőjén lepte meg az értelmetlen halál.

Nuridsány Zoltán sajnálatosan rövid életútja során rendkívül gazdag és fajsúlyos munkásságot hagyott maga után. Az életmű jelentőségében és kvalitásában egyaránt a magyar festészet XX. századi történetének meghatározó fejezetét képezi. Alkotásai a Nemzeti Galériába, vidéki múzeumokba, magyarországi és külföldi műgyűjtőkhöz kerültek.

A mostani kiállítás talán egy vissza nem térő alkalom, hogy fejet hajthassunk Marosvásárhelyen, a város száz évvel ezelőtti szülöttje alkotásai előtt.

Puskás Attila-Barna