Kellemetlen kérdések tömkelegében, amelyekkel sarokba szorították mind az egészségügyi minisztert, mind a köztelevízióban interjút adó kormányfőt, a „zseniális” válasz nem késett.
Kellemetlen kérdések tömkelegében, amelyekkel sarokba szorították mind az egészségügyi minisztert, mind a köztelevízióban interjút adó kormányfőt, a „zseniális” válasz nem késett. Meg kell szüntetni, hogy a politikai pártok beleszóljanak a nagy kórházak vezetésébe, és véget kell vetni az egyetemi oktatók által ellátott feudális irányításnak, továbbá annak, hogy a kórházigazgatói munkaprogram alatt még két munkakört, az oktatást és a gyógyítást is ellássák.
A bukaresti Colectiv klubban történt tragikus események nem megfelelő kezelése után várt változások és egyéb hiányosságok kiküszöböléséhez szükséges konkrét intézkedések helyett, amolyan huszárvágásként, sürgősségi kormányrendeletben szabályozták, hogy a kórházak élére nem csak orvosi végzettségű menedzserek (főorvosok, egyetemi oktatók) pályázhatnak, hanem közgazdászok vagy más mesterségek képviselői is. A magyarázat szerint a nagy nyugati kórházak igazgatóinak a 99 százaléka nem felel meg a romániai feltételeknek, köztük annak, hogy az egyetemi kórházak menedzseri tisztségét professzori címmel rendelkező orvos töltheti be. A kormányrendelet az eredeti elképzeléshez képest engedményt csupán a
klinikavezetők esetében tesz, ezt a tisztséget az egyetemi klinikákon kötelező módon egyetemi oktatókkal fogják betölteni. Ahogy az oktatásügyben, az egészségügyben is megváltoznak a versenyvizsga feltételei, nem a törvényeket kell kívülről tudnia annak, aki egy kórház vezetésére pályázik. A költségvetésre és az orvosi ellátásra alapozva kell olyan menedzseri tervet kidolgoznia, amit az orvosi munkaközösség, a páciensszervezetek és a közösség képviselői előtt fog bemutatni egy nyitott megmérettetés keretében.
Ez mind szépen hangzik, de ki hisz ma már abban, hogy a rendeletet az elképzelt módon fogják végrehajtani? És joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért fordított az ország annyi pénzt az orvosok menedzseri képzésére, miért működik ilyen szakirányú egyetem utáni oktatás, ha kiderült, hogy nem vezet eredményre? Azt viszont tapasztalatból tudjuk, hogy a gazdaságosságra hivatkozva milyen gyorsan szüntették meg megyeközpontunkban a rehabilitációs kórházat például (amelynek következményét azóta is érezzük), amikor nem az orvos, hanem a gazdasági igazgató dönthetett ebben a kérdésben. Ami pedig a pénzügyi szakértőként az egészségügyi tárca élén álló, nem orvosi végzettségű miniszter teljesítményét illeti? Nos, a bombasztikus kijelentéseken és helyzetértékeléseken túl, miszerint a romániai kórházak 80 százalékát be kellene zárni, feltevődik a kérdés: hogyan oldotta meg a gyógyszer-krízist, az onkológiai betegek kezelésére szükséges citosztatikumokkal való ellátást, a védőoltáshiányt, a szakemberek elvándorlásának a megállítását, az egészségügyi kártyák használatában való fennakadások kiküszöbölését, az égési sérüléseket szenvedett betegeket ellátó kórházi osztályok korszerűsítését, hogy csak néhányat említsünk a romániai egészségügy mindennapos gondjai közül. A miniszterelnök által „nulla korrupcióval, nulla populizmussal, nulla hazugsággal” jellemzett független kormány egészségügyi szaktárcájának vezetőjeként, úgy látszik, hogy ez idáig nulla eredménnyel.
