Nőíróként régen és most

Volt-e létjogosultsága száz, kétszáz évvel ezelőtt egy nőírói karriernek, hogyan alakult a költő-, író-, festőfeleségek sorsa az elmúlt századokban, és milyen lehetőségei vannak a 21. század női alkotóinak?

Volt-e létjogosultsága száz, kétszáz évvel ezelőtt egy nőírói karriernek, hogyan alakult a költő-, író-, festőfeleségek sorsa az elmúlt századokban, és milyen lehetőségei vannak a 21. század női alkotóinak? – ezeket a kérdéseket fogta át a 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár egyik legizgalmasabb beszélgetése. A Nemzeti Színházban a könyvünnep idejére megnyitott irodalmi kávéházban Márton Evelin Nyáry Krisztián írót, irodalomtörténészt, a kétkötetes Így szerettek ők sikerkönyv és az új Festői szerelmek szerzőjét faggatta.

– A 19–20. században egészen más forgatókönyv szerint alakult egy nőírói karrier, mint ma – hangzott el az Amit a nők adnak, és amit ők kapnak című eszmecsere legelején. Nyáry Krisztián a felvilágosult Nyugat szerkesztőségét hozta fel példaként, amelynek estéin Kaffka Margitnak a férfitársaságtól elszigetelve, a kisasztalnál jutott hely.

A Szendrey Júlia-sors

– Ahogy vannak tipikus férfiéletrajzok, a nőknél is létezik egy ilyen séma. A korábbi századokban ha egy tehetséges nő férjhez ment, nem feltétlenül, illetve csak kompromisszumok árán tudott íróként működni. Az írófeleségek – Kosztolányi, Babits asszonya – nem sok teret kaptak, kevésbé szeretnek megemlékezni róluk – mondta a meghívott, majd a Szendrey Júlia-féle alkotói sorsról szólt, amelytől minden író-, költőnő óvakodni próbált.

– Elvárták tőle, hogy élete végéig a nemzet özvegye legyen, és megbocsáthatatlannak tartották, hogy újra férjhez ment. Arról megfeledkeztek, hogy egy gyermeket is fel kellett nevelnie – hallhattuk Nyáry Krisztiántól, aki Szendrey Júlia Andersen-fordításaira és izgalmas verseire hívta fel a figyelmet, amelyekről az utókor nem is tud. Hasonlóképpen Boncza Bertának, Ady Csinszkájának is vannak finom, megindító költeményei és rajzai. A főállású múzsa szerelmi életéből inkább csak az Ady Endrével való kapcsolata ismert, de Babitshoz is érzelmi szálak fűzték, majd Márffy Ödön festőművész felesége és több száz képének múzsája lett.

Művészet a vászon hátán

– Milyen mértékben változott a hagyományos női szerep a 20. században? – nyitott újabb fejezetet a beszélgetésben Márton Evelin. Nyáry Krisztián elismerte, hogy a múlt században több szabadság jutott a nőknek az önkifejeződésben, ugyanakkor arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy a legtöbb író színésznőket és nemesi származású hölgyeket vett feleségül, tehát olyan társadalmi csoportokból választott, amelyekben a nőknek is nagyobb volt a mozgásterük.

– Egy térben is összezárt kis közösségen belül, a kávéházak mellett a színházban zajlottak az ismerkedések. A női sorsok alapsémái azonban a kivárosokban és falun megmaradtak – hangsúlyozta a meghívott, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a festőnőknél még gyakoribb az alkotói pálya megtorpanása, a hátországépítő szerepének felvállalása, mint a női íróknál. Czóbel Béla mellett például úgy ment el a történelem, hogy abból semmit sem érzékelt, gondtalanul alkothatott a hitvesi burokban, szintén tehetséges felesége pedig mindössze a művész elrontott vásznainak hátára festegetett.

A beszélgetés során a házasságon kívüli szerelmi kapcsolatok, a szerelmi három- és négyszögek is szóba kerültek, amelyeket az ismert írók, költők esetében nem volt nehéz feltérképezni, hiszen számos dokumentum – naplók, levelek sora – mesél róluk.

Tíz férfira egy nő

– Mennyire figyelemfelkeltő egy könyv címlapján egy ismeretlen női név? – hangzott el a jelenbe vezető kérdés.

– Ha két kortárs lengyel szerzőtől érkezik kézirat, a kiadó úgy érzi, nagyobbat kockáztat azzal, amelyiket nő írta – világított rá Nyáry Krisztián, majd azt is hozzátette, a költőnőket valahogy könnyebben elfogadják, mint az írónőket. Az okokat keresve arra emlékeztetett, hogy ha behunyt szemmel egy írót próbálunk magunk elé képzelni, akkor kulturális beidegződéseink folytán egy szakállas, lobogó hajú férfi alakja jelenik meg előttünk.

– A könyvtárakban tíz férfi alkotó életrajzára jut egy női életrajz – érzékeltette a 21. században is fennálló aránytalanságot a meghívott, aki élvezetes olvasmányt nyújtó köteteivel az ismeretlenségben maradt női teljesítményekre próbálja ráirányítani az irodalom- és művészetkedvelők figyelmét.

A beszélgetés végén az is megfogalmazódott, hogy ma már egyre gyakoribbak az egymást szakmailag is segítő alkotók közötti házasságok, példaként a könyvvásáron is jelen levő két népszerű szerző, Szabó T. Anna és Dragomán György nevét hallhattuk.