Más körülmények között meghatónak érezhetnénk azt a következetességet, amellyel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége a gyakorlati ismeretek átadása terén ragaszkodik a vegyes csoportokhoz.
Más körülmények között meghatónak érezhetnénk azt a következetességet, amellyel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége a gyakorlati ismeretek átadása terén ragaszkodik a vegyes csoportokhoz. A román és magyar diákokból álló csoportok fenntartása elméletben valóban nagyon szalonképesnek hangzik, hisz európai uniós vonatkozásban is a nemzetek közötti összefogást támogatják. Itt, Marosvásárhelyen azonban nem az együttműködésre, hanem a magyar oktatás ellehetetlenítésére akarják felhasználni. Mivel a vegyes csoportokat nem kell kötelező módon magyar gyakornok oktassa, már a kezdet kezdetén elvágják azt a fonalat, ami a megcsonkult tanári kar utánpótlását biztosíthatná. Ha nincs gyakornok, tanársegéd, honnan teremjen adjunktus, előadótanár, aki előléphet majd a legmagasabb fokozatra? Hogy még az átkosban kitervelt diabolikus tervet megindokolják, a Romániai Felsőoktatásért Felelős Ügyosztályt is megnyerték, amely fogódzóként olyan szabályozást bocsátott ki, miszerint az egészségügy területén a diák–páciens kapcsolatban csak a román nyelvet lehet használni. Az indoklás szerint a román beteggel szemben diszkriminatív eljárásnak minősül, ha diák és tanár más nyelven beszél a jelenlétében. A rendelet, amelyet az orvosi egyetem korifeusai kértek háttérnek, kizárja a lehetőségét annak, hogy a magyar egyetemi hallgató magyarul kérdezze ki a román nyelvet nem vagy nehezen beszélő magyar beteget, illetve az anyanyelvén szóljon a más országbeli pácienshez. Ami egy uniós országban elfogadhatatlan, felháborító, megalázó rendelkezés. Ezen túl az orvosi és gyógyszerészeti karon a gyakorlat nemcsak a klinikai munkából áll, hisz egy sor tantárgy esetében az egyetemen folyó szemináriumokat jelenti, amelyeken az előadáson magyarul elhangzott elméleti ismereteket kellene elmélyíteni. Ez esetben nincs hát szó román betegről, csak egy tudathasadásos állapotról, hisz hajdan a Ceauşescu-rezsim erőszakos beolvasztásra kirendelt elméi találták ki, hogy a gyakorlati oktatás nyelve csakis a román lehet.
A vegyes csoportokhoz ragaszkodó rektor kijelentéseit figyelembe véve, a magyar vonal (?) önálló akkreditálása a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriába sorolható. Ahogy az is, hogy a vegyes főintézetek élén egy helyettes vezetői állást kegyesen átadnának az általuk kedvelt magyar oktatónak.
S ha a MOGYE rektora az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál tett kijelentése alapján a vegyes csoportokat a román nyelv oktatására szolgáló eszköznek tekinti, téved. A közoktatást irányítók feladata lenne azoknak a tanterveknek a kidolgozása, amelyek a magyar gyermekek anyanyelvi sajátosságaiból kiindulva lehetővé teszik az ország nyelvének a megfelelő szintű elsajátítását az óvodától az érettségiig vezető úton. Ami a törvényes előírás ellenére is késik. Egyébként a moldovai származású rektornak tudnia kell, hogy évtizedeken át a tanulmányaikat magyar nyelven végzett orvosok látták el szűkebb szülőföldjének a betegeit, ahogy a világ sok országában gyógyítottak és kutattak a legmagasabb szinten.
