Elborult a néppárti vezérek agya, és rámordultak a helyi szervezetekre: leckéztessék meg a helyhatósági választásokon eltévelygett bárányokat!
Elborult a néppárti vezérek agya, és rámordultak a helyi szervezetekre: leckéztessék meg a helyhatósági választásokon eltévelygett bárányokat! A hét elején tartott elnökségi ülésen megvonták a politikai bizalmat Gergely Balázs, Portik Vilmos, Sorbán Attila és Toró Tamás párttársaiktól. Állítólagos fő bűnük, hogy háttértárgyalásokat folytattak az RMDSZ-szel, illetve Sorbán a nyilvánosság előtt valótlanságokat állított. Ez utóbbi, miután a sajtóból értesült a döntésről, a tőle megszokott nyíltsággal jelentette ki, megtiszteltetésnek tartja, hogy Gergely Balázzsal, Portik Vilmossal és Toró Tamással emlegették együtt, olyanokkal, akik „valóban tettek az erdélyi magyarságért, elég, ha megnézzük a Kolozsvári Magyar Napokat, a Vásárhelyi Forgatagot vagy a Brassói Magyar Napokat”. Első látásra éppen ezért érthetetlen Szilágyi Zsolt és Toró Tibor tandem tisztogatási manővere, hisz a pártérdek azt kívánta volna, hogy a kolozsvári, vásárhelyi, brassói közösségekben ismertséget és megbecsülést szerzett közszereplőket bármi áron a saját udvartartásukhoz láncolják. De a néppárt nem így működik. A demokratikus sokszínűség összeegyeztethetetlen szellemi vezérük útmutatásaival. Számos esetben bizonyítja ezt. A legkirívóbb az államelnök-választások utáni
tisztújítási színjáték volt. Egy fiatal csapattal elhitették, hogy átvehetik a süllyesztő szélén egyensúlyozó pártot, amelyből egy élet- és tárgyalóképes jobboldali alakulatot építhetnek fel. Az álom akkor foszlott szét, amikor, a sajtónyilvánosságot száműzve, zárt ajtók mögött, antidemokratikus módon a bukott tandemet – kis helycserével – visszaültették a nyeregbe. Természetesen a csalódott fiatalok között ott voltak Portik Vilmosék is, akik megszállottan hittek a magyarok közötti összefogás szükségességében. Tettek is ezért, nem keveset. Az árulás vádja pedig azért nem illeti meg Portikot, mert visszautasította, hogy megegyezés nélkül idegen pártlistán induljon. Gergely Balázs – aki a Kolozsvári Magyar Napok lelke és motorja – esete még cifrább. Ő a történelmi magyar egyházak felkérésére és a néppárt tudomásával fogadta el az RMDSZ-listán való indulást. Lépését követendő példaként emlegette a Kárpát-medencei magyar sajtó. Nem hiába. Az utóbbi két évtized tanúsága szerint a többségi nemzetekkel szemben csak összefogva lehet a magyar közösség érdekeit érvényesíteni. Számtalan jó és rossz példa van erre a Vajdaságtól Kárpátaljáig, Erdélytől Felvidékig. Érthetetlen, hogy a közel negyedszázada a politikába csöppent Szilágyi–Toró páros miért nem fogadja ezt el. Talán nem a megmaradás az érdekük?
