Kedves Olvasóm, ma Tóth István Őszi dáliák című versének sorát rovom a Somostető felé, a Trébely alatt, a víztorony felé menet.
Tarts velem e földre szállt tüzek terében, ahol az Októberi eső termékeny esztendőt ígér.
Október 17-én, 2010-ben halt meg Toró Tibor fizikus, a MTA külső tagja. A XX. század legnagyobb formátumú magyar fizikusáról emlékezzünk meg dióhéjban.
Magyar nyelven elsőként foglalta össze monografikusan a neutrínók kvantumdinamikai sajátosságait (A neutrínó, 1976). Az általa elért tudományos eredmények egy részét az 1960-as években a Nobel-díjas fizikus, Louis de Broglie mutatta be a nemzetközi tudományosságnak a Francia Akadémia értesítője, a Comptes rendus de l’Académie des sciences lapjain.
Előszeretettel foglalkozott tudományfilozófiával és tudománytörténettel. A legsziporkázóbb két esszégyűjteménye: Kvantumfizika, művészet, filozófia, 1982; Kozmikus társkeresés, 1983. Jelentős tudománytörténeti eredményei közé tartozik Bolyai János életművének és tudományos eredményeinek elhelyezése az egyetemes fizikatörténetben. Rámutatott, hogy – noha Bolyai tanulmánya kéziratban maradt – Albert Einsteint jóval megelőzve felvetette a fizika geometrizálásának alaptézisét, ezzel a geometriai dinamika előfutárának tekinthető (A semmiből egy új világot teremtettem, 1974; Bolyai János és az alapvető fizikai erők geometrizálása, 1996). Akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg 1993-ban. 2000-től az ő szorgalmazására osztják ki újra a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János nemzetközi matematikai díját.
18-án emlékezzünk meg Forró Györgyről, az első, mindmáig megszakítás nélkül működő magyar egyetem, a nagyszombati – jogutódja az ELTE – első rektoráról. 1641-ben e napon fejezte be földi pályafutását. Erdélyi lévén, a kolozsvári jezsuiták kollégiumában tanult Pázmány Péterrel. A Nagyszombati Egyetem alapításánál, 1635-ben Pázmány Péter – akkor már – esztergomi érsek tanácsadója, majd az egyetem első rektora lett 1640-ig.
Minden italok közt, mellyekkel az emberek, ínyök’ ingerlésére ’s szivük’ felvidámitására élnek, eleitölfogva legnagyobb tetszést nyert a’ kávé, melynek csábító kedves íze, még gyengébb nemünket is olly sokszor tobzódásra ’s mértékletlenkedésre tántorítja. Egyébiránt kiterjed ennek hatalma a’ legmagasbb és legalacsonyabb sorsúakra; gazdag és szegény, bölcs és bolond, eggyaránt imádják ezen nyalánk italnak boldogító ’s kellemes munkálkodásit. Eggy illy köz kedvességü ’s a’ társaságos életben csak nem elkerülhetetlenné lett itaf, annyival inkább megérdemli a’ bővebb esmertetést, mivel azonkivtűl hogy az Európai kereskedés’ legfontosabb czikkelyei közé tartozik, az élelmek seregében eggy sincsen, melly az emberek’ egészségére, akár testi akár lelkikép’, olly nagy befolyással volna, mint ez.
A kávéról az első dicsérő szavakat Almásy Balogh Pál orvos vetette papírra, még 1831-ben. Ekkor jelent meg műve Pesten, Wigand Ottó nyomdájában, A’ kávé, thé és csokoládé történeti, természethistóriai, diaetetikai és orvosi tekintetben cím alatt. Ajánlása így szólt: Nagy méltóságú Sárvári Felső-vidéki Gróf Széchényi István úrnak, ő nagyságának, mély tisztelete zálogául a’ szerző. Nemcsak Széchenyi Istvánnak, de Kossuth Lajosnak is ő volt a háziorvosa. S ő volt az MTA első folyóiratának, a Tudománytárnak is az egyik szerkesztője. 1794. október 18-án született.
Október 19-én, 1721-ben született Késmárkon Pfeiffer Mihály orvosdoktor. Atyja gyógyszerész volt. 1736-ban Debrecenbe ment a magyar nyelv elsajátítása és tanulmányainak folytatása végett. Később orvosnak tanult Jénában és Halléban. Hazatértekor szülővárosa főorvossá választotta. Híre csakhamar elterjedt messze vidékre is, még az akkor lengyel uralom alatt álló szepességi kolostorok is igénybe vették segítségét. Kedvelt tudománya volt a vegytan, ismereteit gazdag könyvtára által is gyarapította. Igyekezett az indiai indigót helyettesítő növényt (Isatis tinctoria L.) hazánkban meghonosítani, sajnos a napóleoni háborúk miatt terve nem sikerült.
Ősz. A tavacska vizében tükröződik a megette magasodó dombhát, lassan sárgul a rét. Őszbe hajlik. Mint az 1936. október 19-én született Simon Endre Tó a falu szélén című képén.
1918. október 20-án ment el végleg erdeit bejárni a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert erdész, az MTA tagja. 1860–64 között végezte el a selmecbányai erdészeti akadémiát. Már végzős diák korában az Erdészeti Lapok munkatársa volt, 1871-től pedig a szerkesztője lett. Az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület titkára, majd első alelnöke volt. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1880-ban életbe lépett európai színvonalú erdőtörvényt.
Sűrű, sötét erdők,
Zúgó rengetegek,
Idegen világba
Miért engedtetek?
Mért nem álltad útam
Te csacsogó csermely
S bércek vad viharja,
Haragos lelkeddel?
– Vadgalamb búgása,
Vadrózsák fuvalmi,
Ugye visszahívtok
Köztetek meghalni?!
Fülöp Áron, a magyar parlament könyvtárának igazgatója 1889-ben írta e sorokat a Székelyföldön című versében. Nyugdíjazása után 1907-ben hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették. Az 1883-ban írt Őszi este című versével emlékezek reá.
Őszi este, csendes alkony –
Némán ülök a tóparton,
Szomorú fűz lombja hull rám,
Altató dalt zsong a hullám.
Fejemet kezembe hajtom;
Lassú szellő susog halkon (…)
Körülöttem táncot járnak
Ismeretlen síri árnyak (…)
De ím amott egy kis visszfény,
Egy csillag a tó sik tükrén (…)
Október 20. Szent Orsolya napja. Orsolyát több dolog is a mérleg havához köti. Vőlegényét, a mártír angol herceget Etheriusnak hívják. A görög eredetű név magyarul „légiest” jelent. A csillaghitben ez többek között a Mérleg sajátja, a jegynek a levegő az eleme. A mártír szűz nevét viszont „nőstény kis medvének” is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsillaghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos neve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csillagzat orra a középkorban Orsolya-nap táján a Nap felé mutatott, mely akkor, a mérleg és a skorpió havának mezsgyéjén éppen a Kis Medve alatt tartózkodott.
Zordulnak a napok. Hideg szelek fújják el a csöppnyi meleget, mit kölcsönad a földnek a sápadt nap. A zorduló idő mondatta a parasztemberrel a rigmust, miszerint Orsolyakor takarítsd be káposztádat, különben magad látod kárát az első hóharmatnak.
Még hidegebb időről, nagy havas túrájáról mesélt nekünk valamikor 1960-as évek elején a kovásznai líceum bentlakásának pedellusa, Jakabos Ödön. Úgy kerültünk ismeretségbe, hogy öcsémmel éppen Háromszéket jártuk be, s egy nap Paál Elek keresztapámra – aki a kézdivásárhelyi líceumnak az igazgatója volt éppen akkor, mikor ott érettségizett Jakabos 1958-ban – hivatkozva kerestünk szállást egy éjszakára. Mikor megtudta, kik s mik vagyunk, barátságosan invitált beljebb. S akkor mesélte, hogyan is kezdte ő a nagy utakat. A decemberi Madarasi Hargitára nagy hóban Hargitafürdő felől ment fel, egymagában. Majd odafagyott. Kevesen tudják róla, hogy a nagy útra felkészültében olyan utat is megtett gyalog egy nyár alatt, amire vajh-kevesen vállalkoznának: végig a romániai Kárpátok főgerincén, úgy, hogy Szaploncánál ment fel az Avasra, s Herkulesfürdőn jött le a Godjánról. Megjárta Kőrösi Csoma Sándor útját. S felkereste darzsilingi sírját. 1972. október 15-én indult, s 1973. június 26-án érkezett haza Csomakőrösre. Amikor könyvét, az Indiai útinaplót Vámosgálfalván is bemutatta, éppen ott tanítottam Szőkefalván. Mikor előkerült a kérdés, hogy mi volt az indíttatása az indiai útnak, említette meg – anélkül, hogy tudta volna, hogy a keresztfia is ott van – magyar–német szakos tanárnőjének nevét: Paál Mária. Betegségek gyötörték. 1979. október 22-én indult el Brassóból utolsó, égi útján találkozni nagy példaképével, porhüvelyét a kézdivásárhelyi temetőkertben hagyta.
A hegy árnyéka síkokra bontja
A ködöt, ha száll az őszi holdra,
S a Város fölött szétterül lassan.
Hajnal készül a hegyszorosban.
E táj törvénye éltet és gátol:
Életből, fényből, jó halálból
Többet nem szabad követelned,
Mint amennyit a hegy árnya enged.
Komor e törvény. Szigorú tér ez.
Későn virrad, korán sötét lesz.
Nyomon követ, mig sorsom betöltöm,
A hegy árnyéka égen és földön.
Lendvay Éva A hegy árnyéka című verse először 1971-ben jelent meg az Előre egyik novemberi számában Brassó címszó alatt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
