Mert az már nincs, de lélek az van. És álmodni lehet, mert az valóra válhat.
Mert az már nincs, de lélek az van. És álmodni lehet, mert az valóra válhat.
És álmodott, álmodott Kiss Magdolna egy életképes, fennmaradó falut, Szederjest. És álmát valóra váltotta, létrehozva 2015 májusában a Szederinda falufejlesztő, közhasznú egyesületet, melynek célja a település természeti, kulturális, valamint épített örökségének megőrzése és fejlesztése. Férje, fia és családja támogatta ebben.
Eljött a megvalósítás napja is, falunapokat tartottak Szederjesen.
A falu tiszteletese, Orbán Dániel és felesége, Orbán Judit, valamint egy maroknyi nagylelkű, jóakaratú, vendégszerető helybeli már három éve gyülekezeti napokat szervez az 1924-es szederjesi nagy jégverés évfordulójára. Az idén ehhez az eseményhez kapcsolódott és támogatója volt az újonnan megalakuló Szederinda egyesület.
A bándi tetőről nézve csupán tenyérnyinek látszó falu megmozdult. A szélrózsa minden irányából hazajöttek az elszármazottak. Nemcsak a lármafa lángja világította meg az arcokat este a szalonnasütésnél, hanem az együttlét öröme is.
A pénteki ünnepi istentisztelet után, melynek mottója a lelkész bibliai idézete volt – ,,Igen szép, ékes korona a vénség”, amit nem mindegy, hogy hogy viselünk, fűzöm hozzá én, mert viselem –, az idősek köszöntése következett, amit a meglepően népes gyermeksereg műsora tett meghittebbé. Nem hiányzott a ,,kontyalávaló” sem, a finom kalács, a dalolás, amit az Udvarhelyről hazajöttek csoportja, na meg az ideköltözöttek lelkesedése tett szebbé, felejthetetlenné.
Másnap az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett nt. Buzogány Dezsőné dr. Kovács Emese, utána férje, a falu szülötte, nt. dr. Buzogány Dezső professzor érdekes, tartalmas előadása következett.
Ebéd után a székelykeresztúri hagyományőrzők mutatkoztak be Páll Attila lelkész vezetésével. Sportvetélkedő után bográcsozás következett, majd kivilágos-kivirradtig tartó bál, ami alatt megfőtt a másnapi töltelékes káposzta is, a szederjesi asszonyok derekas hozzáállásának köszönhetően.
A vasárnapi istentiszteleten Magyari János vendéglelkész mondott szentbeszédet, nagyon találó, értő és érző versmondással téve még ünnepélyesebbé a találkozást. Bár a bál reggelig tartott, a templom tele volt. Az úrvacsora után vetített képes előadást tartott Sándor Csaba Előd, majd a faluban eltemetett magyar katona sírjánál tartott rövid megemlékezés és koszorúzás után mindenki jóízűen fogyasztotta el a felszolgált ebédet.
Csak felsőfokban tudok beszélni a tenyérnyi falu élniakarásáról, hozzáállásáról. Nagyon sokan besegítettek, hogy minden menjen, mint a karikacsapás, kezdve a tiszteletes asszony és Kiss Magdi állandó jelenlététől az asszonyok gyors és hozzáértő munkájáig, akik az ételek fűszerei mellé szívük melegét is hozzáadták. Nem tudok mindenkit felsorolni, csak annyit mondok, hogy le a kalappal Szederjes!
Kedves kis falum, mert az vagy, hisz évekig laktam és tanítottam itt, itt születtek lányaim, de a legnagyobb elismerés, hogy még mindég emlékeznek rám, és ha hívnak, mindig szeretettel térek ide vissza, úgy, mint haza. Szeretném, ha a szederjesieknek és az elszármazottaknak ne ,,csak ház, csak udvar” legyen a szülői ház, amit „eladni, megvenni lehet”, hanem maradjon ,,tündérrejtekhely, boldog sziget”, ahová mindig vissza lehet térni, erőt, hitet, reményt és szeretetet meríteni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
