Nem ősbemutató, de…
2022-02-14 15:14:17
- Csíky Csaba
Zenekritika
Luigi Cherubini (1760–1842) úgy elveszett a zenei klasszicizmusban, mint korábban Bach a barokkban. Tiszta szerencse, hogy néha zeneszerzők, előadóművészek hiány- érzete, kutató szenvedélye nem lel nyugodalmat, és megtörténik a csoda, helyére kerül, aminek helyén kell lennie.
Már-már romániai ősbemutatóra számítottunk Vásárhelyen, de a nagyváradi filharmónia megelőzött, 2021. április 30-án bemutatták a c-moll requiemet Romeo Rimbu dirigálásával. Persze ez nem azt jelenti, hogy Cherubini most már elfoglalta jogos helyét filharmóniáink műsorrendjében. Messze van még attól..
Cristian Sandu a marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzettje, jelenleg a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia docense, az Antonin Ciolan Zenekar karmestere, valamint az Opera Stúdió énekedzője és karmestere. Ő vállalkozott Cherubini Medea nyitánya és c-moll requiemje vásárhelyi bemutatójára.
Cherubini hallatlan drámai erejét megcsodálhattuk már ebben a nyitányban is, melyben előrevetíti operája tragikus és feszülten izgalmas jeleneteit.
A c-moll requiem nem vesz igénybe szólistákat, megelégszik az énekkarral. 1816-ban készült, amit a kivégzett XVI. Lajos megkésett temetésére írt (a bemutató a párizsi Saint Denis-templomban volt 1817 januárjában). Ez a drámai és lenyűgöző latin mű hét tételre tagolódik, és érdekesen komponált vegyes karra, két oboára, két klarinétra, két fagottra, két kürtre, két trombitára, három harsonára, timpánokra, gongra és vonósokra íródott.
A nyitó két tételből kimaradnak a hegedűk, ami különösen komor zenekari színt hoz létre. A tamtam (gong) egyetlen drámai ütése a Dies irae (A harag napja) megnyitóján kétségtelenül a mű leghíresebb pillanata (vagy talán hírhedtebb, mivel néhány korai hallgató nem találta alkalmasnak vallásos műhöz), és bizonyára megrémültek a mű premierjén. Szintén figyelemre méltó a mű szokatlan befejezése, ahol a zene egy hosszú, kísérteties diminuendóban halványul el, amely Berlioz szerint „minden elképzelést felülmúl”.
„Cherubini Requiemjének sikere azonnali volt” – Berlioz azt állította, hogy gyakorlatilag „monopóliumot” szerzett a franciaországi emlékkoncertek felett. Beethoven, aki Cherubinit „a legnagyobb élő zeneszerzőnek” nevezte (természetesen önmaga után), azt állította, hogy ha ő is írna egy rekviemet, ez lenne az egyetlen követendő modellje. A művet Beethoven temetésén is előadták.
És ez a requiem, amelyet a 19. század a Mozart Requiemjével egy szintre emelt, a század végére a homályba merült, Cherubini többi zenéjével együtt.
A hangverseny minden szempontból eseményszámba ment. Ezen az estén minden egyedülállóan szépen szólt, szinte tökéletesen megoldódott, és Cristian Sandu dirigálásával nagy és emlékezetes produkciót nyújtott, egy igazi előadó-egyéniség arányérzékével és intuícióival.
Nem tudom kihagyni ennek a napnak a különös élménysorából, hogy részt vehettem a Művészeti Egyetem színészhallgatóinak főpróbáján, akik a Darvas–Pintér Parasztopera c. groteszk zenés balladáját készítik 10 év után, most Mohácsi János rendezésében, új bemutatóra. Érdemes odafigyelni a Strausz Imre István által szabályozott zenei dialektusra az opera kényes hangzásvilágában. Van mit tanulni tőle.
Jön a tavasz. Zeneileg is.
