Nem megtántorodni, hanem zászlót ragadni

Megyeszerte a vidéki településeken is emlékezett a magyarság az 1848-49. évi forradalom eseményeire, de a szabadságharc mának szóló üzenetét sem hallgatták el: a megfélemlítés ellenére is vállalnunk kell identitásunkat, és helyt kell állnunk gyermekeink jövője érdekében.

Erdőszentgyörgyön Csibi Attila Zoltán polgármester a 169 évvel ezelőtti és a mai helyzet között vont párhuzamot ünnepi beszédében. 1848-ban a márciusi ifjaknak elegük lett abból, hogy nem élhetnek annak, aminek születtek, nem mondhatják ki azt, amit gondolnak, és meghurcolják, bebörtönzik azokat, akik hangot mernek adni elkeseredésüknek. Szembeszálltak az elnyomóval. Ma is márciusi ifjakra van szükség, új nemzedékre, amely megvívja a maga győztes kulturális forradalmát. Mert a nemzethalál veszedelme, amellyel a reformkor sikerrel vette fel a küzdelmet, ma is itt van előttünk, s ha a mai folyamatokat nem sikerül visszafordítani, akkor csak néhány évtized a vég. S a sírt, hol egy nemzet süllyed el, népek veszik körül, türelmetlenül várva, hogy helyünkre állhassanak. Az 1848-as forradalomnak és március 15-ének nagyon fontos üzenete van az erdőszentgyörgyi és az erdélyi magyarság számára: meg kell küzdenünk önmagunkért és gyermekeink magyar jövőjéért. „Az elmúlt napok történései azt bizonyították, amit eddig is gondoltunk, amire készültünk, hiszen tudtuk, hogy ezt az irányt, ezt a jövőképet nem fogják tálcán kínálni, küzdenünk és harcolnunk kell érte. Tudtuk, hogy megpróbálnak derékba törni, tudtuk, hogy jönni fognak. És jöttek is, és még fognak jönni, hogy féljünk, hogy megtörjék egységünket, hogy lehetetlen helyzetbe hozzanak minket” – utalt a közelmúltban ellene és a közösség ellen irányult államhatósági megnyilvánulásokra a polgármester. Ezekben a napokban tehát a 169 évvel ezelőtti eszmékből kell meríteni, erősíteni, bátorítani kell egymást, s „ha egyikünk elesik, tízen lépjünk a nyomába”. Petőfi tette nem annyi volt, hogy megírta és elszavalta a Nemzeti dalt, hanem az első sorban küzdött a katonák mellett. „Az első sorokban azok az emberek állnak ma is, akik merik vállalni sorsunkat, és tudják, hogy nem adhatják fel” – mutatott rá az elöljáró, aki úgy véli: a megfélemlítés, meghurcoltatás megérinti a zászlóvivőket, de fel kell vállalnunk identitásunkat, az ütésektől pedig nem szabad szétesnünk, hanem ellenkezőleg, meg kell erősödnünk.

 

Ma is van, ami összetart

Nyárádszeredában már napokkal ezelőtt elkezdődött a megemlékezés: vasárnap a székelytompai forradalmárok emlékművénél, kedden délután az andrásfalvi szőlősdombon nyugvó Deák Farkas forradamár sírjánál hajtottak fejet. Szerdán Szász Károly forradalmár lelkész szeredai sírjánál tisztelegtek a diákok, délben pedig Deák főtéri szobránál és a róla elnevezett iskola előtt gyülekeztek az ünneplők. Trufán József igazgató és az iskola volt diákja, Novák Zoltán szenátor egyaránt azt emelte ki, hogy bár a szabadságharc fegyveres részét le-verték, a kiegyezés után következő fejlődésben megvalósult a forradalom legtöbb eszméje, és megszületett a magyar nemzet. A szabadságharc küszöbén másként képzelte el a magyarság jövőjét az arisztokrácia, a polgárság, a székelység, a parasztság, de a nemzet egészének boldogulása reményében mindenki lemondott valamiről, kialakult egy közös érzés, amely egy táborba sodort mindenkit – mutatott rá a történész-szenátor, aki arra is kereste a választ, hogy a mai fogyasztói társadalomban, amikor mindenki a maga kis boldogulását keresi, létezik-e olyan ügy, amely egy táborba terelne mindenkit. Pedig a közelmúlt történései megkövetelnék ezt, mint a koronkai és a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügye. És bár mindkét esetben vannak kárörvendők, mégis az összefogás szép példája jött létre, „ez a küzdelem megerősít, összeforraszt bennünket” – nyugtázta Novák Zoltán, aki elmondta: kedden este ő maga is tárgyalt az oktatási miniszterrel a katolikus iskola ügyének rendezése érdekében.

 

Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Wesselényi

A megye más településein is ünne-peltek, emlékeztek a magyar közösségek: Szovátán és Marosludason Petőfi, Havadon Kossuth szobránál. Jobbágyfalván, Csíkfalván, Nyárádszentmártonban az emlékműveknél, Vadadban az unitárius templomnál emlékeztek, koszorúztak a községbeliek. Makfalván az ünnepi istentisztelet után a templomkertben álló emlékművet koszorúzták meg, majd dr. Cserháti László Gábor, a budapesti Széchenyi Társaság alelnöke tartott előadást Széchenyi és Wesselényi mának szóló üzenetéről, de kiállítást is bemutattak a két egykori államférfi relikviáiból. Előzőleg hétfőn az Alsó-Nyárád mente, Lukafalva vendége volt az anyaországi előadó.

Gligor Róbert László