Szombaton sok ezer erdélyi magyar tüntetett Sepsiszentgyörgyön egy igazságtalan bírói döntés, illetve a hatalom visszaállamosítási kísérlete ellen. Az esemény végén a tömeg szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Semmiféle zavargásra nem került sor.
Szombaton sok ezer erdélyi magyar tüntetett Sepsiszentgyörgyön egy igazságtalan bírói döntés, illetve a hatalom visszaállamosítási kísérlete ellen. Az esemény végén a tömeg szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Semmiféle zavargásra nem került sor.
Azonban érdekes módon augusztus utolsó napjaiban közel százoldalas jelentés látott napvilágot a Hargita és Kovászna megyei románok úgymond tarthatatlan helyzetéről. A hargitai és kovásznai román közösségek gyengülése címmel. Ez a jelentés „vészhelyzetet” emleget, mivel a szerzők szerint senkit sem érdekel a dolog azok közül, akiknek feladata „a közösség integritásának” felügyelete lenne. Ezért a székelyföldi románok úgy érzik, „elhagyta őket a román állam”, csupán az ortodox egyház tartja bennük a lelket. A jelentés arról is szól, hogy a helyi intézmények látszólag ugyan a lakosság összes problémáival foglalkoznak, lényegében azonban „egy másik közösség” a fontos számukra. És emiatt, miközben a kisebbségben élő román közösség egyre sorvad, a magyar többség virágzik és „domináns etnikai közösséggé” válik, amely „majdnem minden magyarnak szobrot állít, aki valamivel hozzájárult a magyar kultúrához”. A jelentés szerzői állítják, egész sor tudományos, részletes és folyamatos helyszíni tanulmányra alapoztak, amikor megfogalmazták a konklúziókat, amelyekből kiderül, hogy a román államot és a civil szférát szinte egyáltalán nem érdekli a térség eme problémája, ahol „a román kisebbség egyfajta megtűrt nemzet”, amely „állandó félelemben él”, annak ellenére, hogy a román és magyar lakosság megértésben él egymással és az emberek kapcsolatára a „jószomszédi viszony” jellemző. A következő mondat máris cáfolja ezt a kijelentést, mert a magyarokat már hatalmaskodóknak nevezi, akiknek egyetlen céljuk a helyi közigazgatás és gazdasági élet elmagyarosítása.
Nem részletezzük tovább az elemzést, aki akarja, ennyiből is megérti a lényeget. Ez esetben a lényeg az, hogy az ellentmondásról ellentmondásra haladó „elemzés” egyértelműen a Székelyföldön kisebbségben élő „román többséget” „domináló” magyarság ellen uszítja. Ez persze nem újdonság, hiszen ezt a „műfajt” művelik egyes politikusok és újságírók a rendszerváltás óta folyamatosan. Az benne a „pláne”, hogy éppen a Mikó kollégium előtti tüntetést megelőző napokban látott napvilágot.
Ha azonban a szerzők azt szerették volna elérni, hogy egyesek felbőszülnek a „veszély” eme „hiteles” bizonyítékán, és valamiféle ellentüntetést szerveznek, dugába dőlt a tervük. Vagy nem olvasták elég sokan, vagy nem tartották eléggé hitelesnek és „vérlázítónak” ahhoz, hogy reagáljanak. Van úgy, hogy mégsem „jön be” a magyar kártya.
