Nekünk is kell Napsugár!
De mennyire kell! Persze, amikor fojtogat a 35 fokos meleg, akkor a pokolba kívánjuk a Napot. De ettől függetlenül feltétlenül szükségünk van mind a kisbetűs, mind a nagybetűs Napsugarakra. Mindjárt elmagyarázom…
De mennyire kell! Persze, amikor fojtogat a 35 fokos meleg, akkor a pokolba kívánjuk a Napot. De ettől függetlenül feltétlenül szükségünk van mind a kisbetűs, mind a nagybetűs Napsugarakra. Mindjárt elmagyarázom…
Történt, hogy hónapokkal ezelőtt a Magyar Televízió Padtársat keresünk! címmel többfordulós tehetségkutató versenyt hirdetett meg tinédzserek számára, annak érdekében, hogy talpraesett műsorvezetőt találjanak az ősszel induló közszolgálati, ifjúsági műsorhoz. Több mint 500 iskolás jelentkezett a megmérettetésre. Múlt vasárnap délután közvetítette az m2 (felvételről) a verseny döntőjét. Az utolsó forduló 11 résztvevőjéből a zsűri ítélete szerint egy cérnavékony barna lány, Trömböczky Napsugár bizonyult a legtehetségesebbnek. (Társai Napsinak becézik. Jó, nem?) Erről ez jutott eszembe: vajon a helyi, hazai magyar tévéműsorokhoz az illetékesek (kik ők?) hogyan választják ki a szerkesztőket, bemondókat? Nem azt állítom, hogy tehetségtelenek, bénák, ellenszenvesek azok, akik ma az erdélyi magyar elektronikus sajtóprérin csillognak-villognak, csak azon morfondírozom: mikor volt itt ehhez hasonló szelekció? Semmikor. Az immár több ízben megszervezett Médiabefutó című vetélkedő nem erről szól. Az inkább Csillag születik típusú versengés.
Márpedig ha az erdélyi magyarság úgy tekint önmagára, mint egy önálló, öntörvényű népcsoportra, akkor igenis a saját köréből ki kell kristályosítania azokat a tehetséges fiatalokat, akikre a mai derékhad nyugodtan rábízhatja a jövőt. Azt, ami nekünk megadatik – a maga buktatóival, nehézségeivel, de örömeivel, sikereivel is. A számtalanszor feltett, így-úgy megválaszolt, alapvető sorskérdésünk az, hogy mit jelent általában az autonómia, és miben állhat a hazai magyar közösség autonómiája? No hát például ebben, hogy legyenek az egész népcsoportunkat megmozgató kezdeményezéseink, hogy minden téren valóban azok kerüljenek az élre, akik megérdemlik, hogy ott legyenek. Ne a politikai vagy családi, baráti hovatartozás határozza meg azt, hogy kit kiáltunk ki tehetségesnek, talpraesettnek, hanem az, hogy éppen mire született az illető fiatal. Tisztességes, komoly szelekció nélkül soha nem fogjuk megtalálni a homokban a ritka aranyrögöket.
A Padtársat keresünk! vetélkedő azt a réteget mozgatta meg az anyaországban, amelynek tagjait egyre inkább beszippantja a számítógépek virtuális világa. Azok a fiatalok és az ő baráti köreik, akik közel kerültek ehhez a több hónapos versengéshez, talán odafigyelnek majd ősztől a nekik készülő ifjúsági tévés műsorra (Padtárs lesz a címe), amelyben – meggyőződésem – értelmes dolgokat fognak látni-hallani.
Persze nem igaz, hogy nálunk egyáltalán nincsenek kezdeményezések. Ugyancsak az említett korosztályt szólítja meg a Marosvásárhelyi Rádió új kritikai műsora, a Zacc, illetve személyesen Parászka Boróka szerkesztő, aki olvasónapló-pályázatot hirdetett meg általános iskolásoknak és középiskolás diákoknak. Legalább egy gépelt oldalas (2500 leütés) vagy ennek a terjedelemnek megfelelő kézzel írt olvasmányélmény-beszámolóval lehet jelentkezni. A szerkesztő igen dicséretes célja, hogy visszavezesse a fiatalokat (legalábbis egy részüket) a könyv világába. Ehhez sok sikert kívánunk!
Máthé Éva
