Délkelet-Ázsiában mindenütt elterjedt faj; a színe ibolyakék, a tollai fényesek. Sötét krómsárga tollpamatai rendszerint a szárnyai alatt rejtőznek. Éneke sokszor a sisegőfizike hangsoraira emlékeztet. Dalolás közben kifordítja díszes tollait. Ritkás erdők, sűrű dzsungelek képezik az életterét.
Vörösfarkú nektármadár (Aethopyga ignicauda)
A nem 14 fajának a nyelve az eddigiekétől kissé eltérő szerkezetű. A hímek középső kormánytollai hosszabbak és pompás piros színtónusúak. A háta is vörös, 10 centi hosszúságú farktollai szintén vörösek. Fejének felső része és torka ibolyakék csillogású, testalja és farcsíkja kénsárga; a közepén narancsszínű. Folyamatosan kóborol az erdőkben, remegő szárnyakkal csüng a rododendron virágzatán; gyors szárnycsapásokkal „szitál” az ág előtt, állandóan nektárt, rovarokat és pókokat keres.
Skarlát nektármadár (Aethopyga siparaja)
Ugyancsak színpompás fajta. Farcsíkja, farka nyársa és a fejbúbja fényes kékeszöld, két keskeny barkócsíkja élénkkék, a háta telt indiai vörös, testalja az állától olívzöldessárgás hasáig sötét skarlátvörös.
Sárgabarkós pókvadász (Arachnothera chrysogenys)
Olívzöld színű, hasának közepe, farkának alja, a csőr tövén egy csík világossárga színben tűnik ki. Hazája Thaiföldtől Szumátráig és Jáváig terjed. A 15 centis madár nagy levelek aljára építi fészkét, gyakran azonban lelógó gyökerek vagy fán termő (epifita) páfrányok közé. Fészekanyaga száraz moha, finom gyökerek, rostok és levelek bordázata. Ezeket pókhálóval erősíti az alapzathoz. A csőre a fejénél hosszabb, erős, és így a kevésbé hajlékony virágokba is be tud nyúlni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató