Cseke Attilának bizonyára nehéz dolga volt: nekifogott radikálisan megreformálni azt a rendszert, ami 20 év alatt a reformkísérletek tárgya volt. Miniszterek jöttek-mentek, ígérték az egészségügyi szolgáltatások minőségének javulását, de alapjaiban egyik sem rengette meg az egészségügyet.
Cseke Attilának bizonyára nehéz dolga volt: nekifogott radikálisan megreformálni azt a rendszert, ami 20 év alatt a reformkísérletek tárgya volt. Miniszterek jöttek-mentek, ígérték az egészségügyi szolgáltatások minőségének javulását, de alapjaiban egyik sem rengette meg az egészségügyet. Az egészségbiztosítási törvény kidolgozása és alkalmazása óta gyakorlatilag csak kozmetikázták a rendszert, hiszen egyik tárcavezetőnek sem volt bátorsága „belenyúlni” a darázsfészekbe. Megtette ezt Cseke. Bizonyára nem hibátlanul, nem könnyen, és nem mindenkinek a tetszésére. Valószínűleg nem tett jót a népszerűségének a kórházak bezárása, a betegszabadságok rendszerének szigorítása, az önkormányzatok sem örültek túlságosan a decentralizációval „ajándékba” kapott egészségügyi intézeteknek, mint ahogy a családorvosok sem pozitívumként könyvelték el a finanszírozási mechanizmus módosítását, vagy a nyugdíjasok, akik nem értik az egészségbiztosítási járulék, illetve a nyugdíjalap közötti lényegi különbséget. Valahol el kellett kezdeni a rendszer átalakítását, mégpedig sürgősen, hiszen ha visszaemlékszünk, a sajtóhírek szerint a szaktárca átvételekor a hazai egészségügy napi 200 ezer euró adósságot „termelt”.
A pazarlás, a fejetlen költekezés „csapjait” Cseke Attilának sem sikerült teljesen elzárni, és az őt követő Ritli Lászlónak sem lesz könnyű dolga ilyen téren. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy a helyzet immár változott azáltal, hogy a szaktárca hatáskörébe utalták az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP), ami lehetővé teszi, hogy a reformok mögött pénz is álljon, és átláthatóságot, jobb kontrollt biztosít a rendszerben. Elsősorban szakmaiság szempontjából nagy a felelőssége az új tárcavezetőnek, hiszen immár eszközt is kapott ahhoz, hogy terveit, programjait megvalósítsa, melyek közt kiemelt helyen áll az egészségügyi alapcsomag kidolgozása, az alapellátás megerősítése. Kérdés, hogy elég-e a pénz a rendszerben, valamint az, hogy mennyire érvényesül Traian Băsescu álláspontja (és bizonyára egyéb érdekcsoportoké is), aki máris támadásba lendült, tiltakozva az OEP minisztériumi alárendeltségbe utalása ellen, mondván, önállóságot kell kapnia a pénztárnak, mert ha nem, ki tudja, mire mennek el a pénzek, és burkoltan az új miniszter is figyelmeztetést kapott arra az esetre, ha netalán elkövetné Cseke Attila „hibáit”…
