Negyven év képekben

Egy 250 oldalas, háromnyelvű (magyar, román, angol), szép kiadvány, a Homoródszentmártoni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor nemrég megjelent albuma viseli e nevet. Megjelenése a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központnak, valamint a tábort működtető Homoródmente Művészetéért Alapítványnak köszönhető. A sok lelkes közreműködő együttműködésével készült kötetet, a művésztelep műgyűjteményéből válogatott kiállítással kiegészítve, többfelé bemutatták az elmúlt napokban. Marosvásárhelyen a Bernády Ház látta vendégül az eseményt június 10-én. A város számos kiváló alkotóegyéniségét idézi fel a tárlat, közülük sokan már nem élnek, képeik ma is elevenek. A kiállítást Imre Lídia-Naomi művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. A dr. Sata Attila, a HMA elnöke, a tábor fáradhatatlan vezetője szerkesztette könyvről és az egész homoródmenti jelenségről Kovács Árpád székelyudvarhelyi művészettörténész tartott adatokban gazdag, érdekes előadást. A látottakat, hallottakat élményteljesen egészítette ki Sata Attila és Dáné Hedvig verses, zenés műsora, a Kányádi Sándor megzenésített költeményeiből összeállított bemutató. Az alábbiakban Imre Lídia méltatásából ragadunk ki részleteket.

Homoródszentmárton műalkotások tükrében

Többször is megfordultam azon a tájon. 2017-ben mesteremmel, Kedei Zoltán festőművésszel jelen voltunk Homoródszentmártonban azon örvendetes ünnepi alkalomból, amikor az alkotótábor felvette Román Viktor szobrászművész nevét, majd 2018-ban újból visszatértünk, akkor tüzetesebben szerettem volna megismerni a homoródszentmártoni képzőművészeti alkotások gyűjteményét. Meglepett, hogy milyen gazdagsággal rendelkeznek a homoródszentmártoniak. Máskor, ismét visszatérve a Nagy-Homoród mentére, a Székelyföld és Szászföld határvidékére, elvarázsolt a természeti táj szépsége, felejthetetlen élményt nyújtott a kitekintés a bágyi tetőről. De Homoródszentmárton, Bükkfalva, Kénos, Homoródszentpál, Recsenyéd, Gyepes, és a felsorolást folytathatnám, a települések archaikus arculata, a népi építészet még fellelhető elemei, büszke műemlék templomai lelkemben mind-mind kellemes lenyomatként rögzültek. A természeti táj és az épített örökség gazdagsága ösztönzőleg hatott a hosszú évek során ideérkező művészekre. A négy évtized alatt kétszáznál is több művész volt aktív részese az alkotótábonak. Betöltötte hivatását: elismert, hivatásos művészek jelenléte, értékes és gazdag képzőművészeti gyűjtemény, számtalan tollforgató és képzőművészeti személyiség látogatása – egy nagyvárosnak is büszkeségére válna.

A több mint 40 évvel ezelőtti kezdeményezés az államszocializmus azon éveiben meglehetősen bátor tettnek számított. De Homoródszentmártonban az alkotótábornak egy rendhagyó előzménye is volt: Cseke Péter író, Nagy Attila, a község polgármestere közreműködésével az erdélyi magyar kortárs írók, költők, történészek, irodalomtörténészek, művészek, értelmiségiek sorra meghívást kaptak, és örömmel jöttek el előadást tartani, mint például Egyed Ákos, Kántor Lajos, Török Sándor, Lőrincz György, Bölöni Domokos, Beke György, Toró Tibor, Demény Sándor és még sokan mások. Segítségül hívtam a korabeli sajtódokumentumokat, felsejlik az indulás.

Cseke Péter kezdeményezésére és meghívására Balázs Imre, Kedei Zoltán, Gámentzy Zoltán és Kusztos Endre Homoródszentmártonba utaznak. A terv egy képzőművészeti tábor alapjainak letétele volt. Kedei Zoltán így emlékszik vissza írásában: „A Nagy-Homoród mente Képzőművészeti Hetének meghívottjaként öröm volt újból találkozni a vidékkel, öröm volt ecsettel a kézben arra vállalkozni, hogy a képzőművészet eszközeivel teremtsük újjá és tegyük maradandóvá a recsenyédi, szentmártoni, gyepesi, kénosi látomásokat. […] Az igaz művészet megmarad, belső igényből fakad, s mint tapasztaltuk, erre a Homoród mentiek igényt tartanak. A falu küldött, és üzent értünk a falu. Hogy az a művészet, amelyet képviselünk, hivatását maradéktalanul betölthesse. Érdemes tovább dolgoznunk ebben a hitben.” (Falvak Dolgozó Népe) Az első tábort képzőművészeti kiállítás zárta, Cseke Péter riportjában közli a hírt, valamint a tábori életbe is bepillantást nyerünk a riportból. „Aki május végén megfordult Homoródszentmártonban, itt még eléggé szokatlan jelenségre, képzőművészeti kiállításra »csalogató« plakátra lehetett figyelmes. […] A művésztelepi program  alcím alatt a következőket olvassuk: Kusztos Endrét és Kedei Zoltánt – akik este épp a vetítés közben érkeztek a »művésztelepre« – másnap reggel hiába keressük szobájukban: alig pirkadt, már talpon voltak, hogy mielőbb természetes fényben láthassák azt, amiről hallottak és amiből csak »ízelítőt« kaphattak.” (Falvak Dolgozó Népe) A második évben a tábor szervezésébe bekapcsolódott Nagy Attila, Homoródszentmárton polgármestere, ő egyik nagy támogatója volt hosszú időn keresztül. 1980-ban több újságcikk is ír a homoródszentmártoni alkotótáborról, valamint a táborzáró kiállításról. Amit a szentmártoni értelmiségiek – Nagy Attila polgármesterrel és Máthé András iskolaigazgatóval az élen, valamint Cseke Péter író (a község szülötte) támogatásával – elkezdtek, az nem csak pillanatnyi lelkesedés, hanem a kitartó élni akarás, a megmaradás, a művelődés programja. 

Örvendetes helyzet, hogy a tavalyi áldatlan körülményekhez képest most kissé bátrabbak vagyunk, megtanultunk együtt élni a veszéllyel, kevésbé félünk. Közösségi élményre vágyunk, együtt lenni, találkozni az alkotó művészekkel, lelkünk vágyakozik a maradandó szépség befogadására. Most, kora nyár táján örömmel szemléljük a kiállított műveket.

Az alkotótáborok biztosította pozitív közeg, a művésztársakkal együtt töltött tartalmas idő és nem utolsósorban a természeti táj adta élményekből kiváló alkotások születnek. Egy-egy tematikus táborban gyakori téma a falukép vászonra, papírra vetítése. Mind művészi, mind például néprajzi szempontból is nagy jelentőséggel bírnak az ilyen jellegű alkotások, hiszen mementóként örökítenek meg egy letűnőfélben lévő világot. Falusi porták, a táj egy-egy pillanatnyi megörökítése, egy természeti jelenség, folyó, felhő, alkonyat, a patak vize alatt megcsillanó kövek, facsonk, dombok, finoman átszőve az alkotói szabadságból és az alkotótábori életforma nyújtotta lelki békéből eredő kisugárzással. Ebben a teremben olaj-, valamint pasztellalkotások kaptak helyet. Kedei Zoltán, Szécsi András, Zsigmond Attila, Simon Endre olajfestményei, valamint Major Gizella, Datu Victor, Sz. Kovács Géza pasztell-, Gergely Erika akril- és Miholcsa József Anyaföld című faalkotása mellett. A következő terem átmenet az olajfestmények és a grafika, valamint a vegyes technikával készült munkák között. Kákonyi Csilla remek pasztelljeit láthatjuk, Bálint Zsigmond életképeit, valamint Czirjék Lajos és Simon Zsolt alkotásait. A következő kiállítótérben Molnár Dénes fametszetei mellett Datu Victor alkotását, Sz. Kovács Géza linómetszetét, rajzait – és örömünkre – V. Kedei Zoltán vegyes technikájú munkáit is láthatjuk újra itt, Marosvásárhelyen, szülővárosában. Nem maradhatott ki Kusztos Endre szénrajza sem, az odvas fa motívumával. 

Imre Lídia-Naomi 

*Elhangzott a 40 év képekben című kiállítás megnyitóján, 2021. június 10-én, a marosvásárhelyi Bernády Házban. Szerkesztett, rövidített változat.