65 év a Bolyaiban

Emlékünnepség az iskola névadásának évfordulóján

Nagyszabású kétnapos rendezvénnyel ünnepelte névadásának 65. évfordulóját a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely 1956-tól büszkén viseli leghíresebb tanárának a nevét. Május 5-én a Nemzeti Színház nagytermében tartott nyitóünnepségen Hajdú Zoltán, az iskola igazgatója és meghívottaik, a múltat felelevenítve, a mai iskola jelentőségét méltatták, és köszönetet mondtak mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal az elmúlt 65 év során hozzájárultak ahhoz, hogy Erdély egyik legjelentősebb tanintézményévé váljon és maradjon.

Az iskola 465 éves múltja az 1556-57-es évekig nyúlik vissza, amikor jogelődje, a Schola Particula elkezdte működését. Ezt követte 1718-ban a Marosvásárhelyi Református Kollégium név és a főiskolai státus megszerzése. Bolyai Farkas 1803. május 4-től kezdte el pályafutását az intézményben, és 47 évi munkával megalapozta az azóta is töretlen Bolyai-szellemet. 1948-ban a kommunisták megszüntették a nagy múltú iskolát, a Református Kollégiumot. De a tudás 400 éves fáját nem sikerült kivágni. Bolyai Farkas halálának 100. évfordulóján, a magyarországi forradalom kirobbanásának zűrzavaros évében a fa törzséből egy életerős fiatal ág nőtt ki. Néhai Kozma Béla igazgató ugyanis nemcsak méltó megemlékezést szervezett, hanem kijárta és bejelentette az iskola névváltoztatását is. Az oktatási minisztérium 1957. február 5-én bocsátotta ki azt a rendeletet, amely hivatalosan is kimondta, hogy az iskola felveszi a Bolyai Farkas nevet. A kommunista hatóságok a 400 éves magyar oktatási múltra visszatekintő intézményben 1960-ban bevezették a román nyelvű oktatást, ami 2006-ig a magyarral párhuzamosan zajlott. Időközben 1994-ben a fiatal ágból újabb rügy fakadt, és az iskolában elindultak a református osztályok. Az 1848-as döntés következménye az lett, hogy egy épületben ma két erős iskola működik, a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amelyek együtt erősebbek – elevenítette fel a múltat Hajdú Zoltán iskolaigazgató, valamint Bokor Renáta és Berekméri László műsorvezető diákok.

– Nekünk, utódoknak kötelességünk mindkét iskolát megvédeni, harcolni érte, támogatni, mert a 465 év kötelez – hangsúlyozta az igazgató, majd köszöntötte a vendégeket, meghívottakat, az iskola nyugdíjas pedagógusait, a kollégákat, a szülőket, egykori és mai diákokat. Az ünnepségen részt vett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kallós Zoltán, az oktatási minisztérium államtitkára, Kovács Levente, a megyei tanács alelnöke, Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Klementisz János, dr. Bálint István és Mátéfi István volt igazgatók, Kirsch Attila, az öregdiákok baráti körének elnöke. 

Hajdú Zoltán kiemelte, hogy a Bolyai azért maradhatott meg annak, ami, mert fő feladatát soha nem tévesztette szem elől: gyermekeket nevelni, hitet és tudást adni, képességeket és készségeket fejleszteni azoknál, akik az erdélyi magyarság jövőjét jelentik. A folyton megújuló iskolában van valami, ami nem változik: a szellemisége, a családias, gondoskodó szeretet, a humánum, a jövőbe vetett hit. A jövőt illetően egy idézettel válaszolt. „Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot.”

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében kiemelte a református egyház mindenkori törekvését az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, amelynek csodás esztendei voltak Marosvásárhelyen. Beszédében az elmúlt 65 év által igazolt új lehetőségre hívta fel a figyelmet, hogy nem kell elkeseredni, mert mindig van tovább. Nem mondhatjuk azt, hogy a Bolyai nem a miénk, mert minden a miénk… Olyan ez az iskola, mint a lila akác, amelynek ágai úgy összefonódnak, hogy csak a fát, annak virágait, termését lehet látni”. Amikor látjuk, hogy a II. Rákóczi Ferenc római katolikus gimnáziumot ismételten megtámadták, ki merné azt mondani, hogy valamelyik intézményünket becsukjuk, hiszen egész életünkben azért harcolunk, hogy intézményeket építsünk, amelyek a továbbélésünket és fennmaradásunkat biztosítják – mondott áldást az ünnepségre. 

Kallós Zoltán, a tanügy-minisztérium kisebbségi oktatásért felelő államtitkára beszédében elhangzott, hogy az iskola úgy maradhatott fenn 465 éven át, hogy rengeteg elhivatott pedagógusa volt, akik képesek voltak lélekben a diákjaikhoz fiatalodni, hogy igazán megszólíthassák őket. A jövő iskolája arra kellene felkészítsen, megtanítson minden diákot, hogy miképpen cselekedjen olyan helyzetekben, amelyekre lehetetlen felkészülni. Ti erre képesek vagytok – szólt a diákokhoz, akiknek azt tanácsolta: „Soha ne felejtsétek el, hogy honnan indultatok, szülővárosotokat, az iskolát, amely lehet, hogy naggyá fog tenni titeket”.

– A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanulni minden időben büszkeség volt, bolyaisnak lenni kiváltságnak számít mind a mai napig. Az itt szerzett tudás jó alap a továbbtanuláshoz és érvényesüléshez, éppen ezért elismeréssel tekintek az iskolában oktató tanárokra, hiszen az elért eredményekhez az is kell, hogy tudást adjanak át, kitartásra és küzdeni akarásra neveljék tanítványaikat. Erre a küzdeni akarásra mindig szükség van az élet minden területén, magyarként kétszer akkora kitartásra, elszántságra és küzdelemre – hangsúlyozta Kovács Mihály Levente, a megyei tanács alelnöke, aki utalt a Legfelsőbb Bíróság döntésére a katolikus iskolával kapcsolatosan.

Az idő és tér bilincsei nem kötik meg a lelkeket, idézte a rendezvény mottóját Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, aki elmondta, hogy humán érdeklődése ellenére kényszerűségből reál tagozaton végzett, de tanárainak köszönhetően ezt lehetőségként élte meg. Megemlítette volt igazgatói, Horváth Szabolcs és Klementisz János nevét, akikkel közösen álltak ki az iskoláért az 1990-es márciusi eseményeket megelőzően, de kiállásuk eredménye 16 év után következett be. A jelenlegi ünnepen az örömbe ürüm is vegyül, hiszen egy bírósági döntés ismét érvénytelenítette egy iskola működését – tette hozzá. 

– Most is azt fogjuk tenni, mint évekkel ezelőtt, újraalapítjuk, és üzenem, hogy polgármesterként nem fogom hagyni egy iskola felszámolását sem, mert Marosvásárhely az oktatás, a tudomány városa, amit meg kell őrizni – biztatott kiállásra és összefogásra Soós Zoltán. 

Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes azt emelte ki, hogy a két Bolyai nevét viselő tanintézmény 465 éve Marosvásárhely szellemi fellegváraként tölti be szerepét az ifjúság oktatásában, nevelésében, kimagasló sikerekkel, országos és a határon túlmutató hírnevet szerezve, amire mindannyian büszkék lehetünk. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki a munkájukat hivatástudattal végző pedagógusoknak, és további sikert kívánt az iskola diákjainak.

Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének vezetője kijelentette, hogy az iskolatörténet minden korszakának voltak harcos fáklyavivői, akik előtt hálásan fejet kell hajtani. A Bolyai iskola olyan örökség, amelyben él a múlt lelke. A továbbiakban ismertette a 29 éve működő baráti kör legfontosabb célkitűzéseit: ápolni a sok évszázados kollégiumi múltban gyökerező hagyományokat, ébren tartani a Bolyai iskola és a Református Kollégium szellemiségét, ami egyszerre lehet értékmegőrző és értékteremtő is. Majd beszámolt ennek konkrét eredményeiről is: dokumentumértékű emlékkönyvek, tanulmánykötetek, iskolatörténeti munkák megírása, kiadása, diákrendezvények, emlékünnepségek, világtalálkozók szervezése, önképzőkörök, tantárgyversenyek, diákok támogatása, tanári arcképcsarnok létrehozása, emléktáblák elhelyezése az elhunyt tanárok, diákok emlékére, kopjafa állítása a református temetőben, a Bolyaiak sírjának gondozása. 

A továbbiakban elhangzott, hogy az Öregdiákok Baráti Köre által létrehozott tanári arcképcsarnok 11 volt bolyais tanárról készült festménye a munkásságuk iránti megbecsülést tükrözi. Alkotójuk az Egyesült Államokban élő Márkos Ferenc, az iskola egykori tanulója és testnevelő tanára. A nyitóünnepség közönsége újabb három festményével ismerkedhetett meg, amelyekkel Zoltán Ildikó, Molnár Zoltán és Weszely Tibor tanároknak állít emléket. 

Az ünnepségen felléptek a Bolyai Zenekör tagjai, Gálfi Attila XI. B osztályos tanuló Tornai József Csillagos csillag című versét adta elő kifejezően, mély átéléssel, majd az iskola néptánccsoportjának tehetséges tagjai hivatásos táncosokéhoz hasonló felkészültséggel színes, mozgalmas, vidám kalotaszegi világot varázsoltak a színpadra.