2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Négy szál adventi gyertya

Deák János, a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola nemrég nyugdíjba vonuló igazgatója feleségével, Deák Júlia tanárnővel együtt a Mono-gráfia Alapítvány nevében Szabó György Pál-díjra érdemesült. Az 1997-ben alakult Monográfia Alapítvány a jellegzetes iskolaalapítványon túlmutató közösségi szerveződés, amely hozzájárul az iskola anyagi és szellemi gyarapításához, és többek között felvállalta a népi kultúra és a népi hagyományok ápolását Mezőpaniton. Kiterjedt az iskolások oktatói-nevelői, szakmai tevékenységeinek, kulturális és sportrendezvények támogatására. Az eddigi járványmentes időkben teret nyújtott a hagyományos kézművestábornak, népzene- és néptánctábornak.

Az elismerés többrétű, de elsősorban annak köszönete, hogy negyedszázada, 1994-től rendszeresen folyik néptáncoktatás a Kádár Márton Általános Iskolában, a Muskátli hagyományőrző néptánccsoport keretében. A táncos lábú nebulók magas szinten és szeretetteljes lélekkel képviselték községüket, iskolájukat számos Maros megyei vagy azon kívüli rendezvényen. Köszönet érte a pedagógusoknak, néptáncoktatóknak, adatközlőknek, szülőknek és főleg a több korcsoportban zajló néptáncoktatás főszereplőinek: a betanított táncrendet és népi gyermekjátékokat bemutató gyermekeknek.

Mezőpanitban néptáncot ropni bármely korosztályban elterjedt és természetes. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul az egynemzedéknyi idő óta folyamatos utánpótlás. Az iskolai táncoktatás célja a hagyományőrzés és a népi értékek átmentése nemzedékről nemzedékre. Nemes feladat a régi magyar népdalok, a népi gyermekjátékok elsajátítása és színpadi bemutatása, a kiemelten farsangi, szüreti népszokások továbbéltetése a jövő nemzedékei körében. No, meg a helyi népviselet megőrzésére tett vállalkozás. Mindezek együttesen biztosítják a mezőpaniti népdalt éneklő, gyermekjátékot bemutató, néptáncot járó leányok és legények fellépésének sikerét a különböző fesztiválokon, közöttük a Gyöngykoszorú- találkozókon. 

Maradandó élmény számomra visszagondolni az EMKE Maros megyei szervezete által a marosvásárhelyi várban megrendezett Gyermek-Gyöngykoszorú-találkozókra, ahol a fellépő gyermekközösségek, néptánccsoportok közül évről évre a legszebb számban és leglátványosabb küllemben a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola képviseltette magát. Nemcsak a táncoktatók, hanem az iskolaigazgató is elkísérte a sok tucat gyermeket, akik két-három együttest alkottak, több táncrendet mutattak be. Az izgalomtól kipirult arcú, csillogó szemű, bokrétás kalapú legények és a frissen csillogó hajfonatú leányok máris betöltötték a teret, a színpadot. Már a látvány is felemelő volt, amit az ügyességük sem hazudtolt meg. Méltó módon képviselték a gyöngykoszorús szellemiséget: a népzene, néptánc, népdal és népviselet ötvöződését. Amúgy éveken át a várbeli gyermekrendezvényt népdalverseny követte a Deus Providebit Tanulmányi Házban, ahol jó hangú mezőpaniti gyermekeket is díjaztak a szervezők.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elismerésével a figyelmet a Monográfia Alapítvány alapításában és működtetésében kulcsszerepet játszó Deák házaspárra irányítva, méltányolni szükséges a tartalmas életpályát, a közösségért tett házastársi helytállást. Több mint négy évtized tanárkodását, három évtized fáradhatatlan munkálkodását Mezőpaniton, két évtized iskolaigazgatóságát, a népi hagyományőrzés fellendítéséért tett fáradozásokat. Ideális helyzet és a közösség számára is hasznos, amikor a házastársak a szakmai, a civil, az identitásmegőrző tevékenységek terén is egymást kiegészítő segítőtársak, hogy életüket a mezőpaniti iskolára „tegyék fel”. Jelképértékű továbbá, hogy Deák Júlia tanárnő közel másfél évtizeddel ezelőtt, 2007-ben az EMKE országos elnöksége oklevelében részesült a hagyományőrző találkozók megszervezéséért és a néptánc értékeinek a megőrzéséért kifejtett erőfeszítései elismeréseképpen, később pedig az EMKE Maros megyei szervezetének elnökségi tagja volt. 

A Maros megyei EMKE mostani elismerése megerősíti az évtizedek áldozatos munkájának az eredményességét. Kifejezi a jövőbe vetett hitet a mezőpaniti gyermekek tánctanítására, a Monográfia Alapítvány támogató tevékenységére való tekintettel. És egyúttal a köszönet kifejezője Deák János és Júlia számára, hogy nyugdíjas éveikben is a háttérben mozgatói lehessenek az eddigi megvalósítások folytatásának, kiteljesedésének. A karácsonyváró négy szál adventi gyertya szóljon hát a Monográfia Alapítványnak, a Muskátli néptánccsoportnak és a Deák házaspárnak. Isten éltesse őket a szeretet jegyében!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató