Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-06-17 14:05:48
Virágillatú évzáróünnepségen tesznek pontot ma megyénk iskoláiban az idei tanév végére. Ilyenkor régi szokás szerint az iskola vezetői értékelik az eltelt tanévet, búcsúztatják a végzősöket. Jó lenne, ha ebben az ünnepélyes órában megyénk iskoláiban mindkét igazgató megszólalna, s minden gyerektől az anyanyelvén is elköszönnének. Úgy lenne természetes, ha nem csak formaságból szólna egy-két mondatot magyar nyelven az igazgató vagy az aligazgató, s ha beszéde alatt a román kollégák felügyelnék a rendet tanítványaik között. Ahogy az elsős magyar gyermek képes türelmesen végighallgatni a román nyelvű beszédet, ez kölcsönös kellene legyen.
Mindez annyira természetes, hogy szinte szóra sem érdemes, mondhatnák egyesek, csakhogy az utóbbi időben nem egy iskolában az ellenkezőjét tapasztaltuk, pontosabban azt, hogy a magyar tagozatot képviselő iskolavezetőnek a minősíthetetlen hangzavarban néhány mondat után abba kellett hagynia a beszédét. Ahol a kollégák nem partnerek a közös évzáró zavartalan lefolyásában, külön kellene búcsút mondani az idei tanévnek. A szólás, cselekvés joga adva van, tőlünk függ, hogyan élünk.
Ezt igazolja azoknak a szülőknek a példája is, akik a Civil Elkötelezettség Mozgalom támogatásával négy marosvásárhelyi iskolára (Dacia, Európa, Liviu Rebreanu és a 2-es számú ált. isk.) tettek panaszt. Pontosabban arra, hogy a tanintézetek névtáblája és a belső folyosók nem tükrözik a megfelelő arányban a kétnyelvű oktatást. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői a helyszínen történt tájékozódás után a szülőknek adtak igazat, és határozatban marasztalták el a szóban forgó iskolákat, a kétnyelvűség érvényesítésére vonatkozó ajánlással.
Hadd tegyük hozzá, hogy bár márciusra ígérték, az ügyben született tanácsi határozat ellenére a polgármesteri hivatal nem intézkedett, hogy a kétnyelvű táblák elkészüljenek. A ODET elmarasztalása tanulságos lehet a többi iskola számára is, amelyek hasonló cipőben járnak, s ahol a szülők is tehetnek azért, hogy a törvények adta lehetőségek között oktassák a gyermeküket. Még egy olyan népszerű középiskolában is, ahol nemrégiben jártunk, és amelynek folyosóin szinte nyoma sincs a kétnyelvűségnek. Iskolakezdésig még van idő, s a magyar tagozaton oktató tanároknak és a tagozatért felelős iskolavezetőknek is át kellene gondolniuk, hogy miképpen szerezhetnek érvényt a törvények biztosította kétnyelvűségnek.