Sürgős a stafétaváltás, mert a kormánybuktatást épp akkorra időzítették, amikor a nemzetközi hitelezők küldöttsége tárgyalni jött, és ezeknek a nagy hatalmú fináncoknak nincs idejük többhetes balkáni politikai kabarékra.
Keddi lapzártánk után ismertette az új kormány összetételét a kijelölt miniszterelnök, és a hétvégére várhatóan meg is kapja a kormányrudat a néhai ellenzék. Sürgős a stafétaváltás, mert a kormánybuktatást épp akkorra időzítették, amikor a nemzetközi hitelezők küldöttsége tárgyalni jött, és ezeknek a nagy hatalmú fináncoknak nincs idejük többhetes balkáni politikai kabarékra. Kicsi tehát az esélye annak is, hogy az új kabinet ne kapja meg a parlament bizalmát. Le kell körmölnie a ziccet az új kormánynak, mert ha nem, a valutaalapi hitelegyezmény esetleges borulásával ott is viszketni kezdene az új és volt kormányosok közgazdászainak, ahol eddig sosem szokott.
Egyértelmű a dolgok menetéből, hogy egy kérdésben semmilyen változás nem várható: az ország gazdaságpolitikáját továbbra sem felkészült szakértői gárda fogja megszabni és végrehajtani, hanem a hitelezők kiosztják a feladatot, a kormány pedig végrehajtja. Pont azokat az állami privatizációkat például, amiknek kapcsán nemrég még tele szájjal szidták az elődeiket. Bizonyára sokan belehallgatnának a hamarost kezdődő tárgyalások hangfelvételein az ezzel kapcsolatos részbe, mert lesz mit magyarázni a bizonyítványon egy-két hangadó politikusnak.
Pedig illene érteniük az adófizető életszínvonalának alapját képező gazdasági kérdésekhez a kormánypalota új lakóinak, legalábbis ha a személyes egzisztenciájuk oldaláról nézzük a dolgot. Tegnap szárnyra kelt a médiában egy felmérés a déltájban még csak potenciális miniszterjelöltek személyes vagyonáról, és ha minden adat úgy igaz, ahogy az illetők a vagyonnyilatkozataikban írták – némelyiküknél csak többéves nyilatkozat került elő –, akkor ez lesz az ország rendszerváltás utáni legtehetősebb kormánya. Ezzel egyébként nincs baj, sőt, az lenne a jó, ha közszereplésre csakis anyagilag megállapodott emberek vállalkozhatnának, hiszen ha valaki személyesen már vitte valamire, az egyrészt bizonyítja a gazdaszellemét, másrészt meg kevésbé lenne valószínűsíthető, hogy az illető harácsolásra használná a mandátumát. Legalábbis jobb helyeken, de mi már számtalanszor láthattuk, hogy nem olyannak számító sarkán élünk a világnak, hát most sincs okunk a derűlátásra.
