A nap hőse
Hát ez is megvolt. A világ nem omlott össze. Csak egy kicsit... Nem vagyok csalódott, mert nem reméltem vásárhelyi magyar győzelmet. Ez nem pesszimizmusból fakadt, hanem a kulissza mögötti térre való némi rálátásból. Hát erről ennyit.
Hát ez is megvolt. A világ nem omlott össze. Csak egy kicsit... Nem vagyok csalódott, mert nem reméltem vásárhelyi magyar győzelmet. Ez nem pesszimizmusból fakadt, hanem a kulissza mögötti térre való némi rálátásból. Hát erről ennyit.
Szóval a vásárhelyi Nagy Váltás elmaradt, viszont ami e rovat szempontjából mindenképpen figyelemre méltó, az az, hogy született egy-két abszolút média-csúcsteljesítmény. Kakasi Mihály, akit mindenki csak Miskának titulál, de én nem érzem magam felhatalmazva erre a becézésre, a választás napján megvívta a maga egyéni csatáját a vásárhelyi magyarsággal. Látszólag veszített, hiszen a célja az volt, hogy potenciálisan minden magyar szavazót az urnák elé könyörögjön, taszigáljon, kényszerítsen. Ez neki nem sikerült. Egyénileg mindenképpen megnyerte a csatát, ő volt a nap hőse. Tíz órán keresztül lemenedzselni egy élő rádiós adást olyan teljesítmény, amiért egy normális társadalomban minimum Pulitzer-díj jár. Mi azonban csak egy nyomorult, autonómiára vágyó, kelet-európai, kisebbségben sínylődő népcsoport vagyunk, tulajdonképpen egy törzs, amelynek még csak egy legitim vezetősége, törzsfőnöke sincs, aki hétfőn maga elé kérette volna a rádiós műsorvezetőt, és mélyen a szemébe nézve kifejezte volna neki a törzs háláját. Hogy Frunda Györgytől mit kap a vasárnapi helytállásért Kakasi, azt nem tudom, én azonban immár fejére helyezem a jelképes babérkoszorút. Hallom ugyanakkor, hogy a Radio GaGát feljelentették a 12 órás élő műsor miatt, amin egyáltalán nem csodálkozom. Bár formailag valószínűleg majdnem betűre betartották a kampánycsendre vonatkozó előírásokat (kivéve a lepcses marosszentgyörgyi hölgyet, aki bekiabálta: Szavaztok Sófalvira!, de hát ilyesmi óhatatlanul becsúszik az órákig tartó élő adásba), viszont lényegében annyira kőkemény, egyértelmű Frunda-kampány volt az adás, hogy ezt a ziccert nem hagyhatták ki az ellendrukkerek. Ám ahogy Nagy István GaGa-főnököt ismerem, kimagyarázza magát a médiahatóságnál.
Az Erdélyi Magyar Televízió vasárnap esti, háromórás „élő” teljesítménye is bravúros volt. Tegyük gyorsan hozzá: műszaki szempontból szarvashibákat vétettek, a politikai pártatlanság messzemenően hiánycikk volt az élő adásban, de mindezek mellett és ellenére az ETV ezúttal bebizonyította: valóban az erdélyi magyarság elsőszámú, közös fórumává szeretne válni – hosszú távon. Szabó Emese műsorvezető koránál, tapasztalatánál fogva elért arra a színvonalra, ahonnan immár valóban elindulhat a szakmai csúcs felé. Viszont az ilyen típusú műsorvezetői gyakorlat hiánya oda vezetett, hogy főleg az élő adás harmadik órájában immár hetet-havat összehordott, így lett Kolozsvárból Temesvár, Benedek Imréből Fodor Imre, miközben a szép arcán égő „lázrózsák” is arra engedtek következtetni: a lámpaláz felülkerekedett a lélekjelenlétén. A jövőben küzdenie kell a kérdések sablonossága ellen, és még sok-sok háttér-információt kell elraktároznia a hitelesség biztosításához. A tévés csapatnak pedig még nagyon sokat kell munkálkodnia az országos műszaki hálózat kiépítésén. (Vajon miből?) De mindent egybevéve, az ETV csapata szintén megérdemli a jelképes babérkoszorút.
Máthé Éva
