Nagyváradi főszereppel ünnepel a 60 éves Szélyes Ferenc

Szélyes Ferenc, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze idén májusban betölti a 60. életévét, ugyanakkor 40 éve a pályán van.

Szélyes Ferenc - Fotó: Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata

– Szélyes Ferenc, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze idén májusban betölti a 60. életévét, ugyanakkor 40 éve a pályán van. Az utóbbi időszakban azonban egyre kevesebbet látjuk a marosvásárhelyi színpadon. Mi az oka a távolmaradásnak?

– Azt, hogy közel két éve miért nem kaptam szerepet a marosvásárhelyi színházban, a vezetőség indokolhatná meg. Valószínű, hogy az én korosztályomat pihentetik, mert rajtam kívül hasonló helyzetben van Györffy András, Tatai Sándor, Kilyén László és Kilyén Ilka is. Lehet, hogy megváltozott a színházról alkotott koncepció, és ebben nekünk már nincs helyünk.

– Nemzedékváltás van a Nemzetiben?

– Úgy is tűnhet, de az biztos, hogy valamilyen ok miatt a színháznak nincsen szüksége ránk. Ez egy olyan helyzet, amelyet egy aktív színész nem tud könnyen feldolgozni. Úgy érzem, hogy 40 éves életpálya után még van mondanivalóm a világnak.

– A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata színre vitte Dürenmatt A nagy Romulus című drámáját, amelynek főszerepét Szélyes Ferenc játssza.

– A rendező Szabó K. István, a társulat igazgatója korábban többször is megkeresett, hogy vállaljak el szerepeket az általa rendezett darabokban, de akkor elfoglaltságom miatt elutasítottam. Tudta, hogy rég nem léptem fel Marosvásárhelyen, ezért kért fel a címszerep eljátszására. Nemrég mutattuk be a darabot, amely igen sikeresnek bizonyul. Szép munka áll mögötte, egy igazán jó hangulatú társulattal. Ennek az lett az eredménye, hogy jövőre másik két szerepre várnak. A marosvásárhelyi és a nagyváradi színház egyezteti azt, hogy miként dolgozhatom majd félnormás beosztással a Körös-parti társulatnál, mert a marosvásárhelyi színháztól nem szeretnék megválni. Keresztes Attila művészeti vezető számít rám a következő évadban, de hogy milyen szerepben, azt még nem lehet tudni. Mindezek mellett a Csíki Játékszín műsorra tűzi a Napsugár fiúk című darabot, amelyben a szintén 60 éves Fülöp Zoltánnal játszom.

– Hogyan fogadták Nagyváradon?

– A nagyváradi színház mindent elkövet azért, hogy kényelmes körülményeket teremtsen számomra a felkészüléshez. Fiatal, ambíciós társulattal dolgoztam, és úgy érzem, hogy a nagyváradi színház hamarosan az erdélyi magyar társulatok élvonalába kerül. Valószínű, hogy májusban Marosvásárhelyre is eljut az előadás, és ezzel megünnepelhetjük a 60 éves születésnapomat.

– Az nem különös, hogy egy más társulat által bemutatott darabbal ünnepelnék Szélyes Ferencet, és nem a marosvásárhelyi színház tisztelte meg önt egy főszereppel?

– Nemcsak én, más is furcsállja ezt a helyzetet...

– Tudomásom szerint a soproni színház is felkérte önt arra, hogy
„átigazoljon”, mégsem vállalta.

– Azért utasítottam el ezt a megkeresést, mert nagyon messze van, és itt kellett volna hagynom a marosvásárhelyi társulatot. Sopronban teljes embert igényelt az a munkahely, így főállású színészként alkalmaztak volna. Pataki András, a színház igazgatója három szerepet is felajánlott, azzal a feltétellel, hogy egész évadra kössek szerződést a társulattal. Én a nagyváradi és a marosvásárhelyi fél-fél normás állást választottam.

– Nem lett volna szakmailag kecsegtetőbb a magyarországi állás?

– Anyagilag mindenféleképpen, ugyanakkor szakmailag is kecsegtető az új környezet, a kollégák, rendezők akikkel esetleg dolgozhattam volna, de úgy gondoltam, hogy ha mindezt itthon is megkaphatom, maradok. Erdélyi magyar színésznek tartom magam, és úgy gondolom, hogy csak szükség van még rám, a művészetemre.

– Tudomásom szerint filmszerepre is jött ajánlat.

– Jelenleg két filmszerepre is próbálok. Az egyiket az MTV 1-es csatornáján sugározzák majd. A 12 részes sorozat forgatása májusban kezdődik. Rendezője Usztics Mátyás. A film a mai magyarországi társadalom tükre, ebben korrupt rendőr ezredest alakítok. A másik film Kincses Elemér önéletrajzi jellegű alkotása, amelyet András Ferenc Kossuth-díjas rendező visz vászonra. Marosvásárhelyen és környékén forgatják majd a jeleneteket, amiben Bubu bácsit, egy jólelkű, idős úriembert alakítok. Mindkét szerep izgalmas, érdekes kihívást jelent számomra.

– Több mint egy évtizede Szélyes Ferenc a hajtómotorja a Csűrszínházi Napoknak. Tavalytól egész évadot betöltő programot sikerült összeállítani Mikházán. Ilyen elfoglaltság, idegenbeli szereplések mellett jut-e még idő a szervezésre?

– A csűrszínházi szervezés egy kicsit a háttérbe szorult ebben az időszakban, de nem teljesen, mert telefonon, interneten sikerült megbeszélni a programok nagy részét. Szerencsére most már olyan megbízható, lelkes csapat sorakozott fel mögém, akikre nyugodt lelkiismerettel rábízhatom a szervezőmunkát, mert profin végzik a dolguk. Az idei program 95%-a összeállt. Április végén nyilvánosságra hozzuk, addig még kisebb-nagyobb változások lehetnek, mert még folyamatban vannak egyes előadókkal az egyeztetések. Azt már most megígérhetem, hogy a tavalyi évadhoz hasonlóan az idén is igen változatos kínálat lesz, amelyben a hagyományőrzéstől a színházi előadásokon keresztül a zenei produkciókig mindent megtalálhatnak majd az érdeklődők.