Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A marosvásárhelyi Bernády Ház közönsége évek óta elsők közt ismerheti meg a Gyergyószárhegyi Művésztelep előző évi alkotótáborainak válogatott anyagát, és első kézből, a művészeti és kulturális központ művészeti vezetőjétől, Ferencz Zoltán grafikustól értesülhet a művésztelep újdonságairól, időszerű foglalatosságairól, terveiről. Ez a gyakorlat idén is folytatódott, a január 19-én nyílt kiállítás Szárhegy 2022-es alkotó eseményeinek tükreként mutat fel szelekciót a tavaly készült munkákból, az anyagot Csíkszeredából elhozó kurátor pedig az azt elemző méltatás mellett a művésztelep múltjához szervesen kapcsolódó jelenükről és a lehetséges távlatokról folytatott párbeszédet a házigazda Nagy Miklós Kund művészeti íróval.
Marosvásárhely a kezdetektől szorosan kapcsolódott a gyergyószárhegyi létesítményhez, az indulásnál is alapemberek voltak az itteni művészek, a város akkori nagy öregjei és az utánuk következő elismert nemzedékek, a „vásárhelyi iskola” legjobbjai, a későbbi „klasszikus tábor” kiváló egyéniségei. Éppen a tárlatnyitás napján volt a 2007-ben elhunyt Barabás István festőművész születésnapja, az ő művészcsaládjuk már a legelején is ott volt a tábornyitáson. Barabás Éva művésznő most is jelen lehetett a Bernády Házban, ahogy az idén 90. évét töltő Hunyadi László szobrászművész is textilművész feleségével, Hunyadi Máriával. És mások is emlékezhettek az indulásra, amelynek körülményeit az est moderátora, N. M. K. annak rádiós krónikásaként idézte fel. De a lényeg nyilván a jelenen volt, ezt domborította ki a dialógus. Ferencz Zoltán elmondta, hogy tavaly három művésztelepi összejövetelt tudtak vendégül látni, azok termésének magját képezi a kiállított közel 40 alkotás.
A néhány esztendeje rendszeresen működő Szárhegy-MAMŰ International művésztelep alkotói, a rezidensprogram résztvevői, a Szárhegyi Őszi Művésztelep meghívottjai, akik ezúttal a Temesvári Képzőművészeti Egyetem képgrafikai szakának 1999-es végzettjei voltak, valamint a Székelyföldi Grafikai Biennálén kitűnt művészek nyilván igen változatos munkákkal bizonyítják a kortárs művészet sokszínűségét, ötletgazdagságát, műfaji, eljárásbeli sokféleségét. Kijelenthető, hogy a kiállításon a grafika dominál, annak a hagyományos és újító, digitális vonulatai, de a Romániából, Magyarországról, Lengyelországból, Norvégiából, Németországból Szárhegyre érkezett vendégalkotók markáns egyéniségre valló festményekkel, printtel, vegyes technikával, szoborral, textíliával, installációval, videós animációkkal is jól érzékeltették, milyen ihlető ereje van a helynek, a Gyergyói-medencének. A melléklet keretei nem teszik lehetővé a művek és alkotóik kiemelését, de legalább felsorolni a kiállítókat mindenképp illendő. Íme a névsor: Adriana Lucaciu (RO), Arkadiusz Ignaszak (PL), Bajkó Attila (RO), Balassa Boglárka (D), Bartus Ferenc (HU), Bíró Boglárka (N), Cservenka Edit (HU), Csillag István (RO), Csillag R. Imola (RO), Dér Virág (HU), Elekes Károly (HU), Fazakas Barna (RO), Fazakas Ildikó (RO), Fazakas Réka (HU), Ferencz S. Apor (RO), Ferencz Zoltán (RO), Filip Gajewski (PL), Harro Schmidt (D), Heinecke Uta (A), Kácser László (HU), Koroknai Zsolt (HU), Léstyán Csaba (RO), Ocskay László – Doky (HU), Orbán Zsófia (HU), Palkó Tibor (HU), Papp Ildikó (HU), Pető Hunor (HU), Sebestyén Zoltán (HU), Siklódy Ferenc (RO), Silviu Nopcea (RO), Szepessy Béla (HU), Taskovics Éva (HU), Tomasz Wendland (PL).
Ez is sejteti, hogy a jövőre immár fél évszázados gyergyószárhegyi művésztelep egyik fő törekvése a nemzetközi nyitás. Ferencz Zoltán külön hangsúlyozta, hogy egykori bázisuk, a Lázár-kastély elvesztése, majd a világjárvány s a gazdagsági válság okozta nehézségek, megkötések dacára már korábban is igyekeztek nagyobb ismertségre szert tenni, de lassú volt a tágabb hírnév megszerzésének folyamata. Az utóbbi időben viszont előrelépést érzékelnek. Mind több markáns művész és művészcsoport érdeklődik a művésztelep iránt, egyre többen jönnének dolgozni Szárhegyre. Vonzóvá vált ez az alkotásra serkentő környezet, kedvező, meghatározó a hely szelleme. Ezt az eddigieknél is nagyobb, gazdagabb kiállításokkal, rendezvényekkel, sajátos kezdeményezésekkel szeretnék tovább növelni. Egyfajta híd szerepet is vállalnának a kortárs művészet bukaresti és budapesti megnyilatkozásai, kapcsolatíve között, de a művészeti törekvések kelet–nyugat tengelyén, körforgásában is számontartott központként, művészeti fórumként is hangsúlyosabb szerepre vállalkoznának. Az anyagi beruházások tekintetében hátrányos helyzetben van Gyergyószárhegy, de a szakmai háttértámogatásuk számottevő, ami további fejlődésre, haladásra kötelezi őket. Bíznak Szárhegy jövőjében, mondotta Ferencz Zoltán. Úgy legyen!