Nagyobb a csend, maradt a ragyogás Borospatakán

A cím a csíkszeredai Szász család alapította épülő, szépülő, vendégmarasztaló Skanzen szeptember 27. – október 6. között benépesült nemzetközi művésztáborának jellemzőit tömöríti. Volt abból bőven több is, mindenekelőtt kitartó alkotóláz, a Gyimes-völgyre hangolt szív és lélek, igényes munka és jó kedély, de talán e két kiemelt jelenség jellemezte leginkább az alkalmi művésztelep idei tíz napját. A Szász István és Marika, valamint az ifjabb Szász István alkotta vendéglátó trió mindent biztosított, ami szemnek, szájnak, alkotómunkának kedvezhetett, az ősz színekben, fényben pompázó ragyogása, sőt a jelenlevőkből sugárzó belső béke sem hiányzott, mégis valahogy csendesebb volt minden, mint máskor. A világjárvány és az ezzel járó intézkedések a művésztelepi életet is visszafogottabbá tették, tavaly nem is lehetett az alkotótábor kapuit megnyitni. Most sem jöhettek annyian, mint máskor, a határokon túlról pláne nem, de a zárókiállítás, a bemutatott alkotások színvonala, látványvilága, tematikai és stilisztikai változatossága, gazdagsága feledtetni tudta az alkotókedvet, az ihletet megtizedelni képes körülményeket. A 2009-től tizenkettedszer összehívott táborlakók viszont nem feledkeztek meg az immár végleg hiányzókról. A művésztelepnek bizony vannak komoly, mondhatni pótolhatatlan veszteségei. Hat jelentős művész halt meg az eltelt években. A tábornyitás előtt nem sokkal a művésztelep egyik meghatározó alakja, az alapítóként és művészeti vezetőként is tisztelt festőművésztől, Gaál Andrástól kellett búcsút venni. És csak szellemalakban idézhető fel Antal Imre, Dudás Gyula, Köllő Margit, Bakos Erzsébet, Nagy Ödön is a törzstagok közül. Szomorú, de táborzárás után is érkezett halálhír, a szintén kiváló festőé, Kádár Tiboré. Fogyatkozik, távozik egy markáns alkotó generáció, a nyolcvanasok, hetvenesek már ritkábban vállalják az utazást, az alkotótábori gyűrődést. Az utánuk következők azonban sikerrel próbálják átvenni a stafétabotot. Néhány esztendeje Márton Árpád festőművész rendezi a művésztelepi tárlatot. Ez alkalommal az ebben az időszakban beütemezett saját jubileumi kiállításának rendezésével volt elfoglalva Csíkszeredában. A Mester hiányában a fiatalabb kollégák közös összefogással tették emlékezetessé a tábori termés bemutatását.

A szobrászok, akik más években rendkívüli erőfeszítéssel és odaadással alkottak maradandót a táborozás aránylag rövid ideje alatt, most távol maradtak. Ez mégsem okozott bántó hiányérzetet. A kiállított olajmunkák, temperák, pasztellek, a rajzok, metszetek, más jellegű grafikák, a díszítőművészetet képviselő tűzzománcok, textíliák, üvegfestmény, a művészfotók egyedi jellegükben is sajátos gyimesi körképpé, többrétű virtuális egységgé álltak össze, amely élményszerűen mutatta fel a különleges táj arculatát, a hely szellemét, hagyományait, épített örökségét, karakteres portrékban örökítette meg a gyimesi embereket. Érdekesek, beszédesek a művészek egymásról készített arcképei is. 

Ezúttal a budapesti Nagy Előd festőművész lépett elő korelnökké. Ő mindig jelen van a borospataki alkotó összejöveteleken. A magyarországiak közül még a grafikus Bugyi István Józsefet és Szepessy Bélát, a festő Magyari Mártont és Varga Edinát kell említenünk. Az itthoniak névsora bővebb: Bajkó Attila, Balási Csaba, Bandi Kati, Csomortáni Gál László, Egri István, Fazakas Barna, Forró Ágnes, Kristó Róbert, Orth István, ifj. Szász István, Vdovkina Anastasia készített több munkát is ottlétekor. Csomortáni Gál László olyan lendülettel dolgozott, hogy a nagy csűrgaléria melletti fészer rácsos falain külön kis egyéni kiállítást is össze tudott hozni. De küldött egy-egy művet a megnyitóra Simó Enikő is Sepsiszentgyörgyről és Bálint Zsigmond Marosvásárhelyről. A lapunkban is gyakran szereplő fotóművész eddig minden táborozáson ott volt, ezúttal egy 2009-ben rögzített nagyszerű kettős portrét vitt közönség elé. A borospataki művésztelep két elhunyt alapembere, Gaál András és Antal Imre egyik emlékezetes találkozásának ritka pillanatát őrizte meg fekete-fehér fotója.

A 12. táborozás néhány mozzanatát helyszíni felvételekkel elevenítjük fel mellékletünkben, bízva abban, hogy jövőre már pandémiamentes körülményekről számolhatunk be az érdeklődőknek.