Nagy Székely Ildikó: Mégis tavasz

Édesanyámnak

Mindenhol vagy. Hajtincseiddel
véded a téli fák rügyét,
ujjbegyedből friss napfény csordul,
s árad szobánkban szerteszét.

Bújócskázol az esti ködben,
talán a köd is épp te vagy,
el-elvesztődsz emlékeimben,
szívkamráimban nő a fagy.

Sehol sem látlak, mégis érzem,
szellőruhád míg felveszed,
titkos, tavaszi ölelésben
találkoznak a fellegek.