Nagy Közhasznú Zenés Társasjáték
2013-01-28 16:53:42
- Máthé Éva
Bár a verseny többhetes időtartama alatt senki de senki annyi fél mondatot, sületlenséget nem mondott, mint a korosodó Somló Tamás, mégis ő volt az, aki igen frappánsan, lényegretörőn megfogalmazta: mi is ez a tömegvonzó (népbutító?) vetélkedő, Az ország hangja (The Voice).
Bár a verseny többhetes időtartama alatt senki de senki annyi fél mondatot, sületlenséget nem mondott, mint a korosodó Somló Tamás, mégis ő volt az, aki igen frappánsan, lényegretörőn megfogalmazta: mi is ez a tömegvonzó (népbutító?) vetélkedő, Az ország hangja (The Voice). Hát mi is lenne egyéb, mint egy Nagy Közhasznú Zenés Társasjáték (NKZT), amelynek során az istenadta népnek nem kell pártok, civilnek mondott politikai mozgalmak mögé felsorakoznia, azokkal szimpatizálnia, hanem a cigánymagyar nyugodtan voksolhat a magyarmagyar versenyzőre, s a zsidómagyar sem kap barackot a feje búbjára, ha sms-eivel az árjamagyart támogatja, és nem kell attól tartania a mélymagyarnak, hogy ha az „idegenszívűnek” sejtett Weisz Viktort kedveli, akkor akár a hazából, a népéből is kiátkozhatja őt a Jobbik, vagy a FIDESZ köpenyegforgató főideológusa, Bayer Zsolt, aki korábban véleményformáló baloldali sajtóorgánumokban írt emlékezetes cikkeket, de most már a jobboldal legszéléről osztja az észt... Szóval az NKZT keretében, kapcsán, mentén a nép fia nyugodtan imádhatja a roma származású Mező Misit, aki dicséretre méltóan felszólította a magyar nézőt, és vele együtt a romamagyarokat is, hogy szavazzanak az ő zöld szemű, fehér bőrű kegyeltjére, a nép egyszerű fiára, aki bizonyára valamelyik népes lakótelepről jutott be a miskolci egyetemre, ahol anyagismeretet tanul, és leginkább a környezet őrének készül, mármint Pál Dénesre, akinek elég gyengécske a hangja, és minden, de minden dalt szinte hajszálra egyformán ad elő szoci konfekciónak tűnő zakóiban, de sebaj, majd kikupálják az olykor idült ízlésficamban szenvedő sztájlisztok, és a szorgos hangtechnikusok sematikusra csiszolják (gépileg) a hangszínét. Szóval az sem baj, ha Déneske halovány és kifejezéstelen, tengerzöld tekintettel mered bele a nagy magyar pusztaságba, mert valamit csak javít ezen az összképen harmatos, üde hamvassága (akár egy ma született kiscsibe), no meg az, hogy ha nem is szívbemarkolóan, de mégiscsak meghatóan adja elő a Kell ott fenn egy ország-ot, nem fél attól, hogy giccses lesz, és attól sem, hogy Zorán után az a dal már nem lehet tökéletesebb, így aztán el is kezdődött az ő pünkösdi királysága, fel is került a fejére „az ország hangja” tulajdonosának kijáró, jelképes korona, és ez vélhetően azért is tetszett nagyon de nagyon a gazdasági válság által megtépázott, a politikai pártok által szétcincált magyarságnak, mert a sok sóher magyar most jó ideig arról álmodhat, hogy esetleg valami csoda folytán az ő zsebébe is belekerülhet tíz rongyos milkó, és akár neki is szurkolhatott volna a fél ország, akár miatta is összefoghatott volna magyar a romával, a zsidóval, szocialista a népnemzetivel, liberális az újfasisztával, városi tisztviselő a tanyasi gazdával, hajléktalan a Rózsadombon pöffeszkedő újgazdaggal, a büszke soproni, győri nyugati magyar a lenézett békéscsabai keleti magyarral, hogy esetleg miatta is lejátszódhatna a Nagy Közhasznú Zenés Társasjáték, ha ő is valami igazán nagyot de nagyon nagyot dobbantana, ha valami egészen különlegeset tehetne le a nemzet asztalára, és akkor Mező Misi vele együtt is elénekelné: Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél, és ő nem is felejtené el, csak éppen nagyon büszke lenne önmagára…
