Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
leszegett fejjel poroszkál
a szamár végig a városon
kötőféken angyal vezeti egy
kóbor eb szűkölve falhoz
lapul majd hirtelen elinal
s a két ezredévnyi csöndben
paták tompa apró kopogása
méri a maradék időt
míg ablaktalan házakban
riadt emberek hallgatóznak
s kérdőn villan tekintetük
vajon újra eljön az az idegen
mint szokott virágáradatkor
mi tele torokból hozsánnáztunk
mondtuk a magunkét mert nem
akartuk hallani mit beszél az
oltár fanyar füstjét szemünkbe
fújta a szél könnyeztünk
ő érettünk mi a füst miatt
jaj! ma üres a templom sem
pap sem kufár a bárány
megalvadt vérét zöld legyek
dongják zárva van az ajtaján
papír mint keresztfán a felirat
a kis bicebóca koldus csak
szól neki hol vagyunk
s ő utánunk jön a szív mély
szakadékaiba kezében
kivirágzott ostort suhogtatva