Lapszámunkat Vajda Ferenc Attila alkotásaival illusztráltuk
(ó! a hegy völgy még a régi)
de mindenütt csak kő terem
emlékeim bogáncs tépi
s egy kóbor angyal jön velem
(ó! az utca még a régi
a házakat is ismerem)
pusztulásuk tétlen nézi
az elbitorló idegen
s mint a vad a prédát védi
csak vicsorít nyí szüntelen
és a lelkét tűz emészti –
a gőggel vegyes félelem
körtáncba hív és az sérti
hogy öröme seb szívemen
mámorában nem is érzi –
ez koncként kapott győzelem
(az iskola még a régi)
de benne a szó idegen
ki odajár egy sem érti
a kopott padba rótt nevem
új a templom (jaj! a régi)
a szörnyeken és szenteken
ámul a nép és úgy véli
csak ügyes az ki becstelen
(a domboldal még a régi)
bár sírjait már nem lelem
és az Isten égből nézi
hogy mivé lett a nemzetem
(lám a múltból maradt némi)
s ki tönkretette esztelen
annak jövőt nem fog mérni
a vég nélküli korcs jelen