Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-23 12:55:07
Balesetem legkegyetlenebb pillanatait újra átélve riadtan néztem körül. Szükségem volt néhány másodpercre, amíg felderengett, hogy egy kórteremben vagyok. Az erdélyi nagyváros híres intézetének sebészetén. Ahol hamarosan megműtenek. A férfi, akinek erős, szinte durva hangjára felébredtem, valóban ott állt az ágyam mellett.
– Az altatóorvos vagyok – mondta az álomtól rémült tekintetem láttán. Amitől még kerekebbre nyílt a szemem, hisz kedves orvosnő ismerőseimre gondolva egészen más kép élt bennem az altatóorvosokról. Ebbe egyáltalán nem illett bele a fölém hajoló szabálytalan férfiarc. A hangnem sem, amit – így utólag átgondolva – bódult ügyetlenségem válthatott ki.
– Álljon fel, és nyissa ki a száját! – szólt rám határozottan, mire azonnal felugrottam az ágyról és tettem, amit mond. Belenézett a számba, mint a lovaknak, vagy a vásárra bocsátott rabszolgáknak – ötlött fel bennem olvasmányélményeim alapján, majd azzal nyugtattam magam, hogy biztos az érdekli, hogy van-e műfogsor a számban. Amíg mentegettem magamban, még állt néhány másodpercig mellettem, majd megfordult és kiment a kórteremből.
Amikor a szomszéd ágyban fekvő nő újból hozzám fordult, azonnal tudtam, hogy megint elmulasztottam valamit. Meg kellett volna mutatnom a laboratóriumi eredményeim, amelyeket otthonról hoztam, s el kellett volna mondanom, hogy szülés után vérzékeny voltam egy ideig, s bár a sebeim gyorsabban gyógyulnak, első alkalommal fognak operálni. Egész úton készülődtem, hogy aggodalmaimat megosztom, a sebész ugyanis éppen akkor ment ki a másik ajtón, amikor többórás várakozás után végre bejutottam a rendelőjébe. A kezelőorvos ajánlása alapján csak az asszisztensnőjével egyeztettük a műtét időpontját. Miután ezt végiggondoltam, döbbentem rá, hogy a másik boríték is a zsebemben maradt, amit az altatóorvosnak szántam.
– Miért nem adta oda, hiszen azért jött? – oktatott újból a középkorú hölgy. Már ne haragudjon, de mivel foglalkozik? – kérdezte ügyetlenségem láttán. Majd a választ meg sem várva közölte, hogy mennyit kell a borítékba tenni. Rövid szünet után megtoldotta: nehogy többet adjak, mert pontosan tudja az árfolyamot. Elhihetem neki, mert már hatodszor operálják, ezúttal a sérvvel, ami már kétszer kizáródott. Bár az észak-erdélyi kisvárosban is, ahol lakik, van sebészet, de az orvos egy közönséges mészáros, szinte minden volt páciensét újra kell operálni, ha egyáltalán túléli a beavatkozást – mondta a tapasztalt páciens hangján annyira meggyőzően, hogy el kellett hinni neki.