Munkaszüneti nap zászlófelvonással, koszorúzással

Nem mindenki mer ünnepelni

Hétfőn a nemzeti ünnep méltóságához illő mozzanatokkal folytatódtak a megemlékező rendezvények Nyárádszeredában: zászlófelvonással, zenével, fáklyás menettel, koszorúzással.

 Nyárádszeredában az önkormányzati közalkalmazottak számára hivatalos munkaszüneti nap március 15-e. A polgármesteri hivatal ezen a napon zárva tart, az alkalmazottak a kollektív munka- szerződés alapján szabadnapon vannak. Tóth Sándor polgármestertől megtudtuk: a naptárban piros betűvel szereplő ünnepnapok közül az egyházi ünnepeken kívül további kettő a munkaszerződés szerint hivatalosan is szabad napnak számít náluk: március 15. és november 1. Nem polgármesteri rendelettel történik ez, hanem törvényes háttere van – szögezte le az elöljáró. Elmondta, már a harmadik március 15-én maradhatnak otthon a munkatársak: az elsőt ugyan érzelmi alapon alkalmazták, majd törvényes hátteret adtak neki, így a következő két alkalommal már a munkaszerződésben foglaltak szerint jártak el.

 A nemzeti ünnep alkalmából egész nap hazafias dalok szóltak a főtéren, reggel 9 órakor pedig a Nemzeti dal felcsendülése után rendhagyó eseményre került sor a főtéri református templomkertben: leengedték az árbócról a református zászlót, és helyébe nemzeti lobogót húztak fel erre a napra. A polgármester elmondta: a Bocskai Napok alkalmával adományozott református és székely zászlók mellé a nemzeti ünnep alkalmával a helyi közösség nevében az önkormányzat újabbat, nemzetit is átadott a református egyháznak megőrzésre és használatra. Az új lobogók ünnepek alkalmával kerülnek fel az árbócokra, máskor a már „megszokott” zászlókat lengeti a szél. 

 A helyi közösség közel két éve állított két zászlóárbócot a templomkertben, ezek teljesen hivatalosan, építkezési engedéllyel kerültek a helyükre. Ezeken szinte szünet nélkül ott lobognak a református egyház és a székelység jelképei. A főtéren további egy lobogót találunk állandóan felhúzva: az unitárius templomkertben székely zászló lengedez, ezt is adományba kapta a közösség.

Fotó: Kutasi Dezső 

„Szabadságunk gyermekeinkben van”

  A hétfői megemlékezések egyik „főszereplője”a diákság volt, amely délelőtt a település egy másik forradalmárának, Szász Károly egykori református lelkésznek a sírját díszítette fel a temetőben, az esti istentiszteleten pedig ott sorakozott a főtéri református templom padsoraiban. Az ökumenikus istentiszteleten Tőkés Attila lelkipásztor hangsúlyozta: települést, iskolát, egyházat, közösséget, családot, gyereket bízott kire-kire az Isten, ezért őrt kell állni állandóan a veszélyek közepette. Az 1848–49-es szabadságharc nem a menekülésről, hanem a kitartásról, helytállásról szólt, és a konok kitartás ma is a magyarok jellegzetessége kell legyen. Ezért nem szeretnek minket a körülöttünk élők, ezért félnek zászlóinktól is, de mi nem menekülünk. A szabadságharcnak vége lett, de a szabadságért ma is meg kell küzdeni, mindennap kitartó hittel, becsülettel, és ebben a harcban nem vagyunk egyedül.

 Az istentiszteleten megszólalt az elemi iskolások kórusa és szavalatműsora, majd a felső tagozatosak kórusa mutatott be zenés-irodalmi műsort. A kerületi RMDSZ-iroda munkatársa, Veress Tünde a márciusi ifjakat méltatta: „a mi szabadságunk az itt ülő gyerekek arcán, szemében, szívében és hangjában van” – emelte ki. 

Ünnepi beszédében Tóth Sándor polgármester kiemelte: a település közvetlenül kötődik az egykori forradalomhoz, majd párhuzamot vont Deák Farkas kora és a mai kor között. Deák 17 éves volt, amikor 1849-ben úgy gondolta, hogy Marosvásárhely öntudatos polgárának többet kell tennie a társadalomért, mint bárki másnak, ezért fegyvert fogott. 1852-ben a Makk-féle összeesküvés gyanúsítottjaként letartóztatták. Azzal vádolták meg, hogy a haladó erőkkel részt vett a forradalom leverése utáni újabb szervezkedésekben. Egyes történetírók szerint Deák Farkas nem vett részt a Habsburg-ellenes intrikákban, így ártatlanul tartóztatták le. Aktív szerepet nem kapott, nem szervezett be senkit, de mindenről tudott, és ez is elég volt. Az osztrák hatóságok tizenkét évi várfogságra ítélték, de öt év után szabadon engedték. Pesten folytatta jogi tanulmányait, 1872-ben titkári állást kapott az igazságügyi minisztériumban, majd osztálytanácsos és az MTA tagja lett, megkapta a Vaskorona-rend kitüntetését. 1888-ban halt meg, az andrásfalvi temetőben helyezték örök nyugalomra. 

„Minden nép joga, hogy szabad legyen” – hangsúlyozta Deák Farkas első önálló kötetében. „Ez méltó megfogalmazása a mai ünnepünknek is. A testet, a tárgyakat, a szabadságharcosokat meg lehet semmisíteni, de a szabadság szellemiségét, hitét nem lehet megölni” – fejtette ki Tóth Sándor, és arra is figyelmeztetett: ma is vívunk harcokat, küzdünk az idézőjeles szabadságunkért.

 Drócsa László római katolikus és Sándor Szilárd unitárius lelkészek áhítata után Csalóka Ernő református lelkész áldotta meg az ünneplőket, majd a tömeg fáklyás menetben vonult Deák Farkas főtéri szobrához, ahol a helyi egyházak, iskolák, önkéntes tűzoltók, méhészek, néptáncosok, civil szervezetek, az önkormányzat, valamint az erdélyi magyar politikai pártok és alakulatok helyi szervezeteinek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit.

Tisztelet a hősöknek!

  A szeredai ünnepségen az a kérdés is elhangzott, hogy hogyan érzik magukat ezen a napon azok a közösségek, azok a „nem bátrak”, akik az idei helyzetben nem szerveztek megemlékezéseket. Ugyanis sok helyen a járványhelyzetre, hatósági szabályozásokra hivatkozva idén is csendesek maradtak a terek, de még a templomok is. Ám örvendetesen voltak olyan közösségek is, ahol mertek és tudtak megemlékezést szervezni és tartani, bár szinte mindenhol érintették a járványkérdést is. A teljesség igénye nélkül így említhetjük meg az ünnepelők sorában Búzásbesenyőt, ahol a fiatalok mutattak be színvonalas műsort a művelődési otthonban, Mezőpanitban a kopjafánál emlékeztek és koszorúztak, Havadon Kossuth szobránál, Szentháromságon és Nyárádgálfalván Szentiváni Mihály reformkori költő, publicista, politikus szobránál. Balavásáron és Havadtőn a vasárnapi istentiszteleteket követően koszorúztak a templomkertben álló kopjafáknál, míg Backamadarason hétfő délután a templomkertben emlékeztek, hasonlóképpen Makfalván is hétfőn az istentisztelet után koszorúztak a helyiek, valamint a Szent László Társaság (1861) és Rend és a Történelmi Vitézi Rend tagjai.

 Szovátán hétfőn délelőtt a római katolikus templomban tartottak ünnepi szentmisét, majd csendben, visszafogottan emlékeztek és koszorúztak a városháza díszkertjében álló kopjafánál, valamint a fürdőtelepen álló Petőfi- és Bălcescu-szobroknál.

„Csendesen és óvatosan bár, de nemzeti értékeinkhez hűen, erős öntudattal, sírig tartó reménnyel és tisztelettel hajtottunk fejet ma is hőseink emléke előtt. Az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezés egyben az utókor lelki megerősítése is, hiszen hőseink bátor tetteinek emléke erővel, akarattal, bátorsággal és kitartással vértez fel bennünket évről évre. Nagy szükségünk van most is erre a megerősítésre, hiszen egy éve küzdünk rendületlenül a láthatatlan ellenséggel. Meggyőződésem, hogy a Jóistenbe vetett hittel együtt, közösen legyőzzük a járványt, és hamarosan újra szabadon, hangosan zenghetjük nemzeti imánkat!” – üzente közösségi oldalán Fülöp László Zsolt polgármester a város lakóinak, míg a városi RMDSZ szervezet szerint „egy erős nemzet és közösség ereje a nehéz időkben mutatkozik meg. Az elmúlt év városunk és lakói számára egyaránt nehéz volt, de megmutattuk, hogy közös erővel együtt képesek vagyunk átlendülni ezen az időszakon. Március 15. a hősökről szól. (…) A ma hősei a 21. század márciusi ifjai, akik a legnehezebb időkben is az élvonalban harcolnak a vírus ellen. Értünk. Azért, hogy minél hamarabb visszatérhessünk a megszokott életünkbe. A mai napon őket is ünnepeljük!” – áll a szervezet közleményében.