Multiverzum

Sokféle a világ, az is, ahogyan a szobrászok látják, láttatják. A február 14-én nyílt marosvásárhelyi szobrászati szalon lelkes fiatal kurátora, Veress Gábor Hunor és szervező, rendező társai ezért is döntöttek úgy, hogy kiállításuknak a Multiverzum címet adják. Mióta a Képzőművészek Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának vezetősége úgy határozott, hogy különválasztva a vizuális művészeti ágak képviselőit, évente négy nagy szakosodott tárlaton mutatják fel az alkotók munkáit, a szobrászat képviselői most jelentkeztek közösen másodszor. A nyitottság jegyében. Ami nemcsak azt jelenti, hogy alkotói irányzattól, stílustól, látásmódtól, eljárástól, méretektől, a felhasznált anyagtól függetlenül lehetett jelentkezni a rendezvényen való részvételre, de azt is lehetővé tette, hogy a megyében élő, dolgozó szobrászok mellett az ország más központjaiból, sőt külföldről is benevezzenek művészek az eseményre. Ami nyilván emelte a Szalon rangját, művészi színvonalát, változatosabbá, érdekesebbé, színesebbé tette az Art Nouveau Galériában kiállított plasztikai felhozatalt. Nyilván az itteniek munkássága az, ami a kiállítás milyenségét, értékét, mértékét meghatározza, és nem kétséges, hogy kiemelkedő a közelebbi környezetünkben dolgozó szobrászok igényessége, teljesítménye, ötlet- és formai gazdagsága. Kevés olyan hely van az országban, ahol annyi kiváló szobrászművész lenne, mint Marosvásárhelyen és a megyében. Mégis jó, hogy mellettük mások alkotó törekvéseibe is betekinthetünk.

Ezúttal arról alkothatunk fogalmat, hogy a 45 éve működő Csongrádi Alkotóház-Művésztelepen milyen művek születnek, mi izgatja az ott vendégeskedő mintázó, faragó, más plasztikai eljárásokban jeleskedő művészeket. A telepet vezető szobrász Dudás Sándor, akinek karakteres bronz kisplasztikáit tavaly a vásárhelyi közönség is megismerhette a Bernády Házban, a bronzöntő táborozásokon részt vevő romániai, németországi, csehországi, magyarországi szobrászok alkotásaiból hozott el válogatást. A tizennégy szobrász, köztük a személyesen is jelen levő Sztanó Zsuzsanna kisszobrai meggyőzően érzékeltetik, mennyire változatosan és esetenként milyen monumentalitást sejtető inventivitással lehet megmintázni és bronzba álmodni az emberi sajátosságokat, élethelyzeteket. A tárlaton különben sokkal több a kisplasztika, mint a méretesebb szobor, de ez érthető is egy ilyen kiállításon, ahova igen körülményes lenne súlyos, nagy méretű munkákat elszállítani. A kiállítók jelentős hányada különben köztéri munkáiról is jól ismert, megbecsült alkotó. A megnyitón részt vett például a bajai illetőségű Harmath István is, a Marosvásárhely főterén felavatandó Bethlen Gábor-szobor alkotója. Az bronzalkotás, itt most különleges technikával készült papírmunkákat állított ki. De a Szalon sok más ötletes bronz, vas, fa, kő, gipsz és egyéb alapanyagú, illetve vegyes megoldású művet is felkínál. A legtöbbjüknél nem is szükséges a címet, szerzőnevet elolvasni, úgyis tudjuk, kinek az alkotása. A 92 éves Kolozsvári Puskás Sándoré, a nyolcvanas Hunyadi Lászlóé, Bálint Károlyé, s így haladhatunk visszafelé a fiatalabbak, Bocskay Vince, Gheorghe Mureşan, Gyarmathy János, Vasile Mureşan, Nagy Attila, Sánta Csaba, Mihai Frunză, Szőcs Zörgő Zoltán, Kolumbán Kántor Árpád és a még ifjabb Makkai István, Veress Gábor Hunor és a többiek irányába. Nem feledkezve el az olyan vendégkiállítókról, mint Kolozsi Tibor (Kolozsvár), Emilian Savinescu (Bukarest), Bogdan Nueleanu (Temesvár), Éltes Barna (Sepsiszentgyörgy), Berze Imre (Székelyudvarhely).

Kerámia is van a Multiverzumban, a Bucur Manáé. Az ő világára is ráismer minden tárlatlátogató. És az is eszébe juthat, hogy ez a sajátos arculatát kereső, máris figyelemre méltó csoportos kiállítás, amelytől joggal várjuk el, hogy jó hírű, hagyományos sorozattá nője ki magát, még inkább gazdagodhatna, ha erőteljesebben építené be felhozatalába a keramikusok és az üvegművészek nyújtotta látványvilágot is.