Múlt századi gyerekek neveléstörténete

Marosvásárhelyen a Teleki Téka Beszélő könyvek sorozatának újabb kiadására került sor múlt hétfőn délután. Az Egykori gyerekekről dr. Hegedűs Judit egyetemi docens, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének docense és Lázok Klára, a téka vezetője beszélgetett.

 

Dr. Hegedűs Judit budapesti vendégelőadó fő kutatási területe a neveléstörténet, következésképp a zsúfolásig telt terem hallgatósága betekintést nyerhetett a XVIII–XIX. század gyermekeinek életébe, az azóta eltelt változásokba, a szülők gyermeknevelési elveibe, hozzáállásába, abba, hogy milyen lehetett őseink gyermekkora. Az est során szó esett a Habsburg Birodalomban a gyermekek olvasmányairól, arról, hogy milyen oktatásban részesültek, szórakoztak-e vagy sem, illetve az alsóbb rétegek miként dolgoztatták kiskorú csemetéiket, olcsó munkaerőként ugyanis sokszor a családfenntartásban fontos szerepet vállaltak. A szórakoztató, vidám hangulatot Barabás Olga rendezésében az Artsy M Diákszíntársulat tehetséges tagjai – Böjthe Róbert Zoltán, Jancsó Előd és Szabó János Szilárd (Lali) – biztosította. A Karinthy Frigyes dramatizált jeleneteit előadó kis művészek igencsak kiérdemelték a hallgatóság elismerését. A szervezők nem véletlenül számítottak gyerekek és szülők, tanárok és diákok részvételére, a zsúfolásig telt teremben nagyon sok fiatal volt jelen.

Mint elhangzott, a szakirodalom a XVIII. századot a nevelés, míg a XIX.-et a gyermek évszázadának tartja. A nevelés évszázadában Jean-Jacques Rousseau szerint az oktatás célja az életre való nevelés, amit a nevelő úgy tud teljesíteni, hogy rámutat a helyes útra. Szakított a középkorból örökölt előítélettel, miszerint a gyermek eredendően rossz, bűnre hajlamos teremtmény, akit szigorú fegyelemmel kell jó útra téríteni. Rousseau a természetes büntetés hirdetője, aminek értelme ugyancsak megkérdőjelezhető. Az adott korban a gyerek lelkének nevelésszükségletét hangoztatták, ugyanakkor teljes engedelmességet vártak a gyerektől, illetve azt, hogy szépen írjanak, tanuljanak. A Teleki nevet is gyakran említették az est során. A főrangú férfiak külföldi utazása kapcsán a könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel, illetve Teleki Blanka neve, aki 1840-ben az általa létrehozott nőnevelő intézetben bevezette a szaktantárgyak oktatását, a történelmet és a földrajzot is, amit addig csak a fiúknak oktattak. Teleki Imre sógornője, Brunszvik Teréz hozta létre Magyarországon az első óvodát, ami a társadalmi összefogás eredményeként jött létre, majd az ország területén meghonosodott az óvodai rendszer, amelyet főleg a középréteg vett igénybe, a főrangú családok kevésbé.

A Beszélő könyvek vendégelőadója és házigazdája a XVIII. században alkalmazott testi fenyítés, illetve a játék szerepéről, a gyermekfolyóiratokról, de Felméri Lajosról, a magyar reformpedagógia előfutáráról és a reformpedagógiai törekvésekről is értekezett. 

 A 18–19. század fordulóján új érték volt kibontakozóban: a meghitt családi élet eszménye, amely a forrongó, átalakulásban levő társadalmak hétköznapjainak bizonytalanságát, a jövő kiszámíthatatlanságát ellenpontozta az emberek tudatában. Abban a korban az apa már igazi családfőként jelent meg, aki szívesen foglalkozott gyermekeivel, az érzelmi kötődés is kialakulóban volt.

Az apák szerepe a XIX. századi polgári családmodellben már megváltozott, ami kettős, egymással ellentétes irányú mederben haladt. Újra megjelentek a fegyelmező, távolságtartó apai elemek, de egyre gyakrabban bukkantak fel a gyermek fejlődése iránt érdeklődést mutató, a gyereknevelés hétköznapi teendőiben is részt vállaló, gyermekeikkel játszó családapák. 

A gyermekfolyóiratok célját értelmet fejlesztő, „gyönyörködtetve oktató olvasás”-ként jellemezték. A Kolozsváron kiadott Magyar gyermekbarát és Gyermekbarát, de a Vidor gyermekek című folyóiratok is többnyire fordítások, melyeket oktató jelleggel, tanmese stílusban írtak, egyes folyóiratok gyermekdivat-mellékletet is tartalmaztak. A XIX. század végén felismerik a gyermekek fogyasztói csoportját, egyik legjobb célcsoporttá válnak, ezért már gyermek divatbemutatókat is szerveznek. Az igazi áttörés a gyermekközpontúság felé akkor történt, mikor egy újfajta embereszmény vált a nevelés alapjává. A gyermeknevelésről folyó vitában a felek látszólag a gyermekekért léptek fel, de éppen az ő valódi érdekeiket hagyták figyelmen kívül. Az igazi harc nem értük, hanem a nekik megtanítható tananyagért, erkölcsökért folyt.

A gyermekről, nevelésről elmélkedő filozófusok közül John Locke az, aki a gyermek formálhatóságát hirdette, amelynek korábbi példája Erasmus szántóföld-metaforájában is fellelhető. Locke nevelési programja értelmében a gyereket nevelni kell annak érdekében, hogy tehetségét kibontakoztathassa. A nevelésbe vetett hit a későbbi századokban oly mértékben felerősödik, hogy a társadalmi berendezkedés javulását is ettől várják majd a felvilágosult gondolkodók – hangzott el a Beszélő könyvek estjén.