Műhelymunkák seregszemléje

Kedden délután a Kultúrpalota zsúfolásig megtelt időszakos kiállítótermeiben megnyílt a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum IX–XII. osztályos képzőművészeti szakos diákjainak válogatott tárlata.

Fotó: Vajda György

Kedden délután a Kultúrpalota zsúfolásig megtelt időszakos kiállítótermeiben megnyílt a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum IX–XII. osztályos képzőművészeti szakos diákjainak válogatott tárlata. Kolumbán Kántor Zita képzőművész, katedravezető tanár elmondta, az előző évekhez képest az idén kevesebb munkát állítottak ki, a szelekció miatt azonban a bemutatott anyag minősége jobb. 

Érdemes betérni ezekben a napokban a Maros Megyei Képzőművészek Szövetsége kiállítótermeibe, ahol a diákok által négy műhelyben (festészet, grafika, szobrászat, textil-design) készített több mint 150 munkát láthatunk. S bár még nem beszélhetünk kiforrott alkotásokról, mivel a kiállítás anyaga tulajdonképpen a gyakorlati órákon kért stílusgyakorlatok (tájkép, figuratív és nonfiguratív, absztrakt kompozíciók) és számítógépes képfeldolgozó programmal készült munkák. Alaposabb szemlélődés után kiderül, hogy az iskolában elsajátítottak mellett kinek milyen veleszületett tehetsége van. Mert annak ellenére, hogy az alkotások kötelező feladatok, követelmények alapján születtek, több munkában már sajátos, egyéni stílusjegyeket is fel lehet fedezni. Néhány igazán kimagasló alkotás is van, amelyek megállnák a helyüket befutott képzőművészek közös kiállításán. Jó látni, hogy igazi, forrongó alkotóműhely a Művészeti Líceum, ahol ki-ki a maga tehetsége szerint megalapozhatja életútját e pályán. Ahogy a két – a tárlatnyitón hagyományosan felszólaló – diák (Chertes Cezara és Bustya Áron) is kifejtette, az iskolában töltött órák, műtermi gyakorlat után sokszor otthon éjszakába nyúló lázas munkával, a szárnyaló fantázia és a kötelező feladat teljesítése közötti vívódás eredményeként születnek meg az alkotások. Az sem kétséges, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum hét szakoktató tanára (Kolumbán Kántor Zita, Căpriţa Petre, Csíki Ágnes, Kálmán Enikő, Gyarmathy János, Şerban Mariana és Veér Renáta) igen alaposan megtömik az életútra szóló batyut. S amint az egyik diák is kifejtette, követik a néhai Nagy Pál tanár által lefektetett szellemiséget, oktatási elveket. (Sz. m.: milyen jó volna, ha az iskola felvehetné korábbi tanárának nevét!) S ez azt is jelenti, hogy a munkák sokszínűségükben különböznek ugyan, de több év kiállítását is szemlélve, elmondható róluk, hogy ugyanakkor sajátosak, a líceum egységes arculataként is bárhol védjegyei lehetnek városunk (szak)oktatási intézményének. Ezt igazolja az is, hogy számos kiállított alkotás országos és nemzetközi elismerést is elnyert, ami szintén öregbíti a líceum jó hírnevét – hangzott el a kiállításon, ahol a vezetőség nevében Ávéd Éva aligazgató további alkotásra ösztönözte a diákokat, akik, amint hallhattuk, nemcsak máshol szervezett tárlatokon, hanem a művészeti líceumból kikerülve, az egyetemeken is derekasan megállják a helyüket.

Azért is, mert ők a mieink, marosvásárhelyieké, érdemes belépni a kiállító-terembe, és akár több időt szánni az alkotások szemléjére. Nem kizárt, hogy a kis papírfecnikre írt nevekkel néhány éven belül komolyabb galériákban találkozunk. És akkor talán büszkék lehetünk arra, hogy mi még csiszolatlan állapotukban ismerkedhettünk meg munkáikkal. Az elismerést mindenképpen megérdemlik.