Műépítészeti biennálé és tárlatnyitó

Vásárhelytől Velencéig

Amint arról hétfői lapszámunkban is beszámoltunk, két jelentős építészeti esemény zajlott a múlt hét végén és a hét elején Marosvásárhelyen: pénteken délután a Színház téren kiállítással kezdődött a kétévente megszervezett országos műépítészeti biennálé vásárhelyi rendezvénysorozata, amelyet a hétfő délután a marosvásárhelyi várban felállított kiállítás megnyitója gazdagított. 

E sorok írója ez utóbbin vett részt: a műépítészek rendjének Maros megyei fiókja által szervezett vásárhelyi eseménysorozat várbeli tárlatának megnyitója a szakmai kamara nyolc tematikus találkozójának egyike is volt, és az időszakos külső és belső design tematikát vonultatta fel. A várudvaron lévő üvegkupolában felállított tárlaton olyan munkák tekinhetők meg, amelyek egy-egy kiállítás külső és belső elrendezéséről szólnak.

Mindez szorosan összefügg a világ legnívósabb műépítészeti eseményével, a Velencei Biennáléval: a kiállított munkák alkotói, valamint a felszólalók között volt Kim Attila marosvásárhelyi műépítész, a velencei építészeti biennálé hazai biztosa és az ugyancsak marosvásárhelyi Romeo Cuc műépítész, aki csapatával elnyerte Románia velencei pavilonja berendezésének, a stand megtervezésének jogát. 

A várbeli tárlatot Kovács Angela műépítész, az építészek rendje Maros megyei fiókjának elnöke, a tárlat kurátora nyitotta meg, aki elmondta, nagyon nagy dolog, hogy két fiatal marosvásárhelyi, blokknegyedben felnőtt építész képviseli az országot a világ legrangosabb építészeti rendezvénysorozatán. Azt is elárulta, hogy az országos építészeti biennálét kétévente szervezik meg, és eddig csak Bukarestben került rá sor. – Sok egyeztetést és beszélgetést követően meggyőztük az építészek országos egyesületének elnökét, Ileana Tureanu asszonyt, hogy az eseményt „szórjuk szét” az egész országba, hiszen nem csak Bukarestben élnek építészek. Marosvásárhelyen két szekciót láthatunk vendégül, köszönhetően a fentebb említett építészeknek. Mindketten a kommunista időszakban felépített tömbháznegyedekben nőttek fel, és ez nyomot hagyott bennük, munkásságukon és a jövőbeli terveiken is – Romeo Cuc és csapata például jelenleg is egy, a tömbháznegyedekkel kapcsolatos projekten dolgozik, és velencei nyertes munkája is ehhez a tematikához köthető. 

Kim Attila felszólalásában a hazai és a velencei kiállításról is szólt. – Elsősorban a velencei eseményről szeretnék beszélni, mert ennek fényében válik igazán érthetővé, hogy mekkora dolog részt venni az ottani nemzetközi biennálén. Az eseményt kétévente szervezik, és jövőre éri el az 58. kiadását. Mindössze egy alkalommal nem került rá sor, így 118 éves múltra tekint vissza. Nem csak egy egyszerű kiállításról, hanem a világ legjelentősebb művészeti és építészeti rendezvénysorozatáról van szó! Eredetileg a 19-20. század fordulóján divatos világkiállításként indult, amelyen a részt vevő országok pavilonnak hívott kis épületeket emeltek, és azokban mutatták be mindazt, amit önmagukról, kultúrájukról, innovációikról bemutatni érdemesnek véltek. Velencében a Giardini parkban kezdődött a biennálé története, ahol eredetileg csak néhány ország, illetve korabeli nagyhatalom épített magának pavilont. 1932-ben a szervező alapítvány bővítette a park területét, és az elszórt létesítmények helyett öt pavilonból álló épületegyüttest javasoltak. Ekkor kérte Nicolae Iorga, hogy ezen pavilonok egyike legyen Romániáé. A pozitív választ követően, 1938-ban nyílt meg Románia első kiállítása a pavilonban, és azóta – egy kivételével – az összes kiadáson részt vettünk, beleértve az eddig 16 alkalommal megszervezett építészeti részleget is. 

Az én harcom azért folyik, hogy ezt az 1932 és 1938 között felépített pavilont végre restauráljuk. Egy nagyon szép, kétszáz négyzetméteres bemutatóteremmel rendelkező épületről van szó, amelyet ideiglenes céllal építettek, mert akkoriban az esemény csak pár hétig tartott, és nem gondoltak arra, hogy valamikor annyira értékes tárlatoknak ad majd otthont, mint manapság. Szinte az összes korabeli pavilont renoválták, és legtöbbjük megfelel az összes kiállítóteremi technikai feltételnek. Ez Románia pavilonja esetében nem történt meg, igaz, 2015-ben részben sikerült felújtanunk a létesítményt. Az én legnagyobb feladatom az ország kiállítása minőségének biztosítása mellett a pavilon megmentéséért folytatott harc. A múlt évben a biennálén Románia kiállítását az adott kiadás legjobb tárlatának minősítette a szakma, a kiállítást 630.000-en látták! Tudomásom szerint Románia múzeumainak összesen nincsen ekkora látogatottsága ily rövid idő alatt. Ráadásul az elmúlt időszakban látványos eredményeket értünk el a tárlatainkkal a világ legrangosabb építészeti és legrégebbi képzőművészeti eseménysorozatán, és e tárlatokat a saját pavilonunkban állíthattuk ki – a világ legtöbb országa nem rendelkezik a biennálén ilyen építménnyel. Ők egy volt kaszárnya területén, valamint több bérelt helyiségben állítanak ki. 

A biennálén 1980-ig mindegyik ország azon művészet terén az elmúlt két évben megvalósított munkáival jelentkezett, amelyet fontosnak vélt megmutatni. 1980-tól a szervező alapítvány mindegyik kiadásra egy kurátort hív, aki meghatározza a leendő biennálé tematikáját. A részt vevő országok így minden kiadás esetében más és más tematikákra kell reflektáljanak. Ez mindmáig így van. Az építészeti részleg legutóbbi tematikája például a free space, a szabad tér volt. Az építészet mint szociális kötelék és háló, amely összefogja azokat, akik egy területen élnek. Azt pedig, hogy Romániából az ország képviseletében kik vehetnek részt a Velencei Biennálén, egy projektverseny eredménye dönti el. Az építészeti részlegen való részvételünket a kultuszminisztérium, a külügyminisztérium és az építészek egyesülete szervezi. Ami a marosvásárhelyi részvételt illeti, nagyon örvendek, hogy egyre többen vagyunk az építészeti közegben is olyanok, akik éltetik a lokálpatriotizmust. Boldog voltam, amikor kiderült, hogy a velencei részvételt Romeo Cuc csapata nyerte el, és akkor is, amikor a főtéri területrendezési ötletversenyt fiatal marosvásárhelyi építészek nyerték meg. Romeo Cuc biennálés projektje és csapattársa, Raluca Sabău diplomamunkája az egyik legértékeltebb projekt volt. Mindkettő a tömbházak közötti terek átalakításáról, felhasználásáról szól.

Romeo Cuc hozzátette, az érdem a csapat munkája, a projekttel kapcsolatosan pedig elárulta: – Nagyon összetett és problémás volt számunkra az ország megfelelő képviselete a Velencei Biennálén. Végül egy egyedi projekttel neveztünk, amelynek tematikája gyermekkorunk tapasztalataiból – a tömbháznegyedi létből – épül fel. Úgy gondolom, hogy a tervben sikerült egy másik arculatot adnunk az ország történelme e „szégyenfoltjának”, ami miatt mégsem kellene szégyenkeznünk: nagyon sok külföldi érdeklődni kezdett ezen, számukra addig ismeretlen építészeti jelenség iránt. A feladat a negyedekben lakók, adminisztrátorok nevelése lenne, hogy felfedezzék, megtalálják azokat a ki nem aknázott lehetőségeket, amelyek a blokknegyedekben rejlenek. Mi megpróbálunk tenni valamit ennek érdekében. A doktori dolgozatom tematikáját is e szocialista korszakban épült negyedek képezik, és első alkalommal bejelenthetem, hogy a tavasszal egy teljesen új, kísérleti jellegű eseményt szervezünk Marosvásárhelyen: a tömbháznegyed napját, amelynek keretében megmutathatjuk a lakosságnak azokat a projekteket is, amelyek érintik a homlokzatokat, teraszokat, továbbá rávilágítanak a kiaknázatlan lehetőségekre – hallottuk a hétfő délutáni tárlatnyitón, amelyet szakmai értekezések, filmbemutatók és koncert követett.