A mű hatalma

Telt házas, mégis meghitt és családias ünneplés zajlott hétfő délután a marosvásárhelyi Bolyai Tudomány és Technika Házában. Idén novemberben tölti 80. születésnapját Hunyadi László Koller-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Marosvásárhely díszpolgára, a Bolyai alkotótábor többszöri résztvevője. Őt köszöntötte az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Maros megyei fiókja.  

Fotó: N. E.

Telt házas, mégis meghitt és családias ünneplés zajlott hétfő délután a marosvásárhelyi Bolyai Tudomány és Technika Házában. Idén novemberben tölti 80. születésnapját Hunyadi László Koller-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Marosvásárhely díszpolgára, a Bolyai alkotótábor többszöri résztvevője. Őt köszöntötte az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Maros megyei fiókja.

Az ünnepségen a házigazda szerepét Csegzi Sándor, az EMT Maros megyei fiókjának elnöke vállalta el, köszöntőbeszéde után a művészt és munkásságát Nagy Miklós Kund művészeti író, Spielmann Mihály történész, valamint Pokorny Attila szobrászművész méltatta.

Nagy Miklós Kund elárulta: Hunyadi Lászlónak köszönhetően kezdenek eltűnni a fehér foltok szellemi térképünkről, számos történelmi személyiségünk szobra a Mesternek köszönhető. Alkotótáborok állandó résztvevője, ahol igaz mesterként tekintenek rá. – Kő Pál írta az agyagfalvi, Kiss Leventével közösen készített emlékművéről: „Ennek a szobornak hatalma van. ” Hatalma van a művésznek is, azt kívánom, hogy hatalmas energiája továbbra is szobrokban öltsön testet. Vivat academia, vivat sculptore!

Mint azt Spielmann Mihály hozzátette, Hunyadi László a bölcs parasztember humorát hozza közénk, amelyre rá is játszik pipájával, naiv tekintetével. És emiatt nagyon jól informált. Nem irigy ember, eljár tárlatokra – jelenléte megtiszteltetés az éppen kiállító alkotó számára. Neki már mind eltávoztak a tanárai, ő maradt a Mester. Kitűnő társasági ember, nagyszerű házibulik szervezője. Ízig-vérig magyar művész, aki magyar népben és magyar nemzetben gondolkodik, egész művészetét ennek rendelte alá.

Pokorny Attila, mint a Hunyadi mellett alkotó fiatal generáció képviselője szólalt fel. – Elsősorban a mester iskolájáról, tanításáról szeretnék beszélni. Elég későn, az iskola után '96-ban kerültem melléje és sokat dolgozhattam mellette, segíthettem a nagyobb munkákban. A távol-keletiek szerint az igazi mester arról ismerszik meg, hogy a legkisebb dolgokat is ugyanolyan figyelemmel, gonddal, precizitással végzi, mint a legnagyobb munkát. Én ezt élőben láttam. Amikor mellette elkezdhettem az utat a szobrászat terén, láthattam, hogyan készülnek plakettjei, ötvösmunkái. Mindez olyan iskola volt, ami egy egész életre szól és ha megérem, hogy nekem is lesznek inasaim, tovább adom a tőle kapott tudást, töltetet, nevelést. Köszönöm neki, hogy a tanítványa lehettem és kívánom, hogy tíz év múlva is együtt ünnepelhessünk – mondta Pokorny Attila, majd Csegzi Sándor a szervezők ajándékát – egy olasz pipát – adott át Hunyadi Lászlónak, aki természetéhez hű szűkszavúsággal, kedvességgel köszönte meg a méltatásokat.

– Nem vagyok híve a prédikációnak, de nagyon örvendek, hogy ennyien összejöttünk. Nem szeretek sem dicsekedni, sem panaszkodni. A húsz évvel ezelőtti energiám nagy része már elveszett, de egy ilyen alkalom pótolni tudja ezt.

A koccintás előtt az egybegyűltek is felköszöntötték a Mestert, majd az adomák és történetek könnyedén szálló szavai között, jó hangulatban, észrevétlenül ért véget a nyár esti ünnepség.