Mosolyod
57 éves érettségi találkozónkat tartottuk Szászrégenben.
57 éves érettségi találkozónkat tartottuk Szászrégenben. A kedves, mindig fiatal Máthé Márta osztályfőnökünk, aki Isten kegyelméből még mindig közöttünk van, végtelen szeretetével mindig vár minket, hisz tanári pályája kezdetén mi voltunk az első osztálya, a VIII. B. Mindig megajándékoz minket valami kedves útravalóval. Most ez az ajándék késztetett arra, hogy írjak egy pár szót a mosoly fontosságáról.
Itt mellékelem az osztályfőnökömtől kapott útravalót:
Mosolyod
(II. János-Pál pápa írása)
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen’.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
Meg kell említenem, hogy Kajcsa Jenő írása késztetett az írásra, aki a Mosollyal, kacagással szebb az élet című cikkével megörvendeztetett.
Én is szeretek mosolyogni embertársaimra, de ez nem mindig talál megértésre.
Egy tíznapos kivizsgáláson voltam egy kórházban. A folyosón morcos alkalmazott jött velem szembe. Gondoltam, megkérdem tőle, miért szomorú. Erre ő rám förmedt – az ő nyelvén –, hogy én miért mosolygok mindig. Annyira meglepett, hogy egész délelőtt sírtam, keseregtem miatta, hisz én csak kedves akartam lenni vele. Ilyen eset is előfordul életünk folyamán, de azért nagy többségünknek jólesik egy kis mosoly, törődés, hisz a mosoly „nem kerül pénzbe”.
Amikor e sorokat írtam, halottak napja volt, hiszem, hogy megboldogult párom is rám mosolyog az örökkévalóságból, ahová én is mosolyogva szeretnék megérkezni.
Adja Isten, hogy mi, öregek tudjunk mindig mosolyogni gyermekeinkre, unokáinkra és minden embertársunkra, mert mosollyal szebb az élet.
Balogh Etelka
