Mókázásból telt házas előadások

Nagy siker volt a dalkar farsangi műsora

Húshagyókedden hagyományosan farsang farki előadással zárta a karácsonyi ünnepkört követő vidám időszakot a nyárádszeredai Bocskai Dalkör női kara. A maguk szórakoztatására indult műsorból az évek során többszázas közönséget vonzó előadás lett.

  Dalaival, öltözetével és a kiválasztott színpadi jelenetek szerzőivel a két világháború közötti időszakot idézte fel a Bocskai dalkar idei műsora. Nemcsak örökzöld slágerek csendültek fel, hanem több vidám jeleneten is hahotázhatott a közönség: kiderült, mennyiért hajlandó valaki torreádornak öltözni a végelgyengülésben levő bika leölése céljából, valamint az is, hogy mennyi pénzt lehet keresni a csendből vagy a hangos dobolásból. A közönség megtudhatta azt is, mi lesz, amikor a hülyék szabadnapot kapnak, avagy harcra kelnek a szarvasbikák. A műsor végét hagyományosan a csípősnyelvű szeredai menyecskék műsora teszi ki, akik kiéneklik a település visszásságait, mint például a sáros Tűzoltó utcát, a szeredai templomtornyot vagy azt, hogy a városvezetés helyett a tűzoltóknak kellett megoldaniuk a rég óhajtott korcsolyapályát, de még hölgyek felköszöntésére is vállalkozniuk kellett. Pedig a focipálya felé egy nap alatt aszfaltút épült, s közben kivágtak minden fát és bokrot, hogy legyen tüzelő a flekkenhez, mert ugyebár Szijjártó uram kezdőrúgása után azért illő egy eszem-iszomot csapni. Az elit sem úszta meg, a menyecskék nyelvére került, akik bizony szóvá tették, hogy ez a réteg nem kíváncsi a farsang farkára, de a „kórusbálba” sem jár el, hogy ne legyen a menyecskék céltáblája.

Fotó: Gligor Róbert László

  Kicsi volt a bálterem

 A nyárádszeredaiaknak és környékbelieknek évek óta elképzelhetetlen a farsangi időszak lezárása a Bocskai dalkar vidám műsora nélkül. Ma azonban kevesebben emlékeznek a kezdetekre, hiszen negyedszázadot kell visszalépni az időben. A dalkar 1996-ban szervezte meg első kosaras farsangi bálját, és az évenkénti táncmulatság szerves része volt az éjszakai vidám műsor. Mivel a bálterem befogadóképessége korlátozott volt, de a mókázásnak híre ment, és a nagyközönség is kíváncsi volt rá, a csapat 2003-ban színpadra vitte a művelődési házban. Egy esti beszélgetés során pattant ki az ötlet, hogy a műsort húshagyókedden mutassák be, ezzel méltóképp zárják a farsangi időszakot, és az idősebb nők, akik már nem vállalnak szerepet a mókázásban, fánkot süthetnek a közönségnek – idézte fel a csapat tagja, Balogh Judit pedagógus.

 Évekig ment ez így, mígnem egy véletlen folytán két előadásra került sor. Ugyanis a farsang farki műsorról mindig filmfelvétel is készült, egy alkalommal viszont az operatőr nem tudott megjelenni, ezért a csapat a következő vasárnap a felvétel kedvéért ismét beöltözött és színpadra állt. Meglepetésükre már arra az alkalomra is legalább kétszázan váltottak jegyet, és a következő évtől már a közönség nagyfokú érdeklődésének tudható be, hogy évente kétszer adták elő a műsort. A jobbágyfalvi Tündér Ilona vendégház leégésekor 2017-ben a Bekecs néptáncegyüttessel és a Deák Farkas általános iskola kórusával szerveztek egy jótékonysági előadást, így harmadszor is felléptek, azóta pedig évente már háromszor is színpadra kellett állniuk a darabbal a farsang végén. Az idei műsort március 8-án 18 órától láthatja másodjára a közönség.

  Régi korok, új idők

 Beszélgetőpartnerem elismeri: a hölgyek társaságában nagyon örülnek annak a három férfinak, akik a műsor kedvéért csatlakoznak hozzájuk, ez sokat számít, és nélkülük nem is lenne ekkora a siker. A csapat januárban gyűl össze, mindenki hozza az ötleteit, elkezdenek dalokat és vidám színpadi darabokat válogatni, megírják a menyecskék énekét, majd elkezdődnek a próbák. Az utolsó két hét intenzív időszak, ilyenkor napi két órát dolgoznak a család és a munkahely mellett a műsoron, majd az előadás előtti estén elvégzik az utolsó simításokat, és egy eszem-iszommal köszönik meg egymás munkáját. Sokan bevallották: számukra ezeknek az estéknek hangulata a műsor sikerénél is többet jelent.

 Sokáig a farsang végi előadások jelentették a dalkar egyetlen bevételét, amelyből meg tudták szervezni a hagyományos évi kórustalálkozóikat, vagy esetleg el tudtak jutni külföldre is. A rendszerváltást követő első években viszont abból szereztek némi pénzt, hogy a műkedvelő, kultúraszerető emberek ebben az időszakban beöltöztek és eljártak családokhoz „fársángolni” és adományokat gyűjteni. Ma már vannak pályázati lehetőségek is, az önkormányzat is nyújt némi támogatást, de még mindig ezek az előadások jelentik a fő jövedelemforrást számukra. 

 Az elmúlt huszonöt év alatt egy teljesen új nemzedék is felnőtt, így van már akinek átengedni a folytatást, de szerencsére ezzel sosem volt baj, hiszen mindig újabb és újabb tagok léptek a lemorzsolódó személyek helyébe, így a karéneklés mellett a műsorok léte is viszonylag biztos volt – mesélte el Balogh Judit.