Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A fogyasztói társadalom szüleményének, a mohó sapiensnek a felbukkanásáról és térhódításáról, a tömeges elhízás lélektanáról tartott izgalmas és szemléletes előadást dr. Forgács Attila, a budapesti Corvinus Egyetem Pszichológiai Központjának vezetője, a múlt hét végén zajlott sapientiás TDK díszmeghívottja.
– Még sohasem volt ilyen kövér az emberiség, mint ma. Holnap még kövérebbek leszünk. 40 év múlva mindenki túlsúlyos lesz – jelentette ki az elhízásra vonatkozó jóslatát korántsem viccnek szánó, egyébként kiváló humorérzékkel megáldott előadó. Dr. Forgács Attila előadásával egy régi „adósságot” is törlesztett Marosvásárhellyel szemben, pályája legelején, külföldi tapasztalatszerzésre vágyó egyetemistaként ugyanis dr. Szathmáry Lajos pszichológus professzor, a Fehér Ház, illetve a NASA gasztronómiai tanácsadója karolta fel, aki 1942–44 között a marosvásárhelyi Székely Szó belső munkatársa volt. A világ legnagyobb – 42 ezer kiadványt számláló – gasztronómiai könyvtárával rendelkező professzor irányította a fiatal kutató figyelmét az evéslélektan felé, melyről dr. Forgács könyvet is írt. Az előadás képekben gazdag történelmi visszatekintővel indult.
– Chauncey Morlan 1890-ben 230 kiló volt, cirkuszban mutogatták. Ma már nem annyira kivételes az ilyen testalkat, nem lehet megélni belőle – mondta elöljáróban a pszichológus professzor, majd arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a tizenkilencedik század első felének közszereplői általában vékony testalkatúak voltak, Petőfi, Arany, Kölcsey, Kossuth kifejezetten soványnak mondható, a kiegyezés után viszont megjelentek a testesebb személyiségek, Mikszáth Kálmán, Baross Gábor, a vasminiszter is kimondottan „jó húsban” volt.
Az áruforgalom beindulásával, az árubőséggel, a városiasodással egy időben kezdett növekedni az emberek testsúlya, de ez akkoriban még nem jelentett komoly problémát. A ’60-as, ’80-as évek között viszont megkétszereződött az elhízott emberek száma – hallhattuk az előadótól, aki a továbbiakban a GLObesity, azaz a tömeges elhízás jelenségének prediszpozíciós, illetve külső tényezőiről beszélt.
A száj mint első örömforrás
– Az anyja hasában ujját szopó magzat a bizonyíték arra, hogy a száj először örömforrás, és csak azután a táplálkozás szerve. Az orális érintkezés minden örömöt felnagyít, és minden bánatot tompít. Hamvas Béla szerint „a világ szájba véve ismerhető meg.” Az ember eszegető lény, szájlény, érzékleteinek 20-30 százaléka orális eredetű… (…) Az emberiség története tulajdonképpen az éhezés története. Nagyszüleink átélték az éhínséget, egymilliárd ember ma is éhezik, a világ másik felében naponta 17 ezer kiskorú pusztul éhen. Mindannyiunkban magunkban hordozunk egy tudattalan félelmet az éhezéstől, és tudattalan védekezésként túlesszük magunkat – hangsúlyozta dr. Forgács.
A pocak hatalma
– A ’20-as évek közepéig a kövérség a jómód megbízható jele volt – jelentette ki az előadó, majd Andersen szavaival támasztotta alá mondandóját: „A mai világban csak az viszi valamire, akinek nagy pocakja van. Azt észreveszik”.
A továbbiakban dr. Forgács Geiger Ágota pszichológus kísérletét ismertette, melynek során különböző testalkatú gyerekeket arra kértek, hogy közelítsék meg annyira a pszichológust, amennyire nem érzik zavarónak. A kísérlet során kiderült, hogy a nagyobb testalkatú gyerekek kisebb távolságra helyezkedtek el a szakembertől, mint a vékonyabbak, ha viszont ez utóbbiakra vattamellényt adtak, ők is közelebb mentek.
– A kövérség védőpáncélként működik. Ezért olyan nehéz lefogyni, a tudatos fogyásvágy ugyanis ellentétbe kerül a tudattalan nagyságvággyal – vonta le a következtetést az előadó.
A szeretet jele
– Az etetés az anya és gyermek közötti kapcsolat első megnyilvánulása, a szeretet, illetve a törődés jele. Az evés érzelmi többletét bizonyítja az is, hogy a nagy események, esküvők, keresztelők mindig nagy étkezésekkel összekapcsolva zajlanak. Salvador Minuchin családterapeuta rendszerint elment megnézni, hogyan étkezik a család, aki segítségért fordult hozzá. Az evés a tudattalan szeretetvágy kifejeződése is, nem véletlenül hangzik el gyakran tinédzserek szájából, hogy „nem vagyok depressziós, mama, csak éhes”.
Az előadó a továbbiakban arra is felhívta a figyelmet, hogy az irreverzibilis, azaz végleges fogyást eredményező fogyókúrás módszerek nagyon veszélyesek, ugyanis azzal, hogy megfosztják védőpáncéljától a személyt, szorongást, depressziót eredményezhet, sőt, akár öngyilkossághoz is vezethet.
Kövérek közössége
Dr. Forgács a fogyasztói társadalmat alkotó mohó sapiens shopiens létrejöttének okait is körbejárta.
– A ’60-as években megjelenő hűtőszekrény egy egész szupermarketet tárol otthonunkban. Kísérlet bizonyítja, hogy az ételhez való hozzáférhetőség hogyan vezet el az elhízáshoz: míg a karnyújtásnyira elhelyezett kekszből a kísérlet résztvevői kilenc darabot fogyasztottak, abból, amelyért két lépést kellett tenni, négy darabot használtak el.
Az elhízásban a személygépkocsi, illetve a televízió megjelenése is meghatározó szerepet játszott, a hatvanas évek eme vívmányai vezettek ugyanis a mozgásszegény életmód elterjedéséhez.
– Az utóbbi évtizedekben a televízió lefogyott, az ember pedig elhízott. Ehhez járultak hozzá a cukros üdítők is. A ’30-as években egy magyarországi lakos évente 11 kiló, a ’70-es években 40 kiló cukrot fogyasztott. A gyógyszerészek által kifejlesztett készételek – melyek az otthoni teendőiben időhiánnyal küszködő, dolgozó nő életét könnyítették meg – szintén jelentős szerepet játszottak az elhízásban. Megjelent a tudományos étkeztetés, melynek művelői meghatározták, hogy bizonyos időközönként mekkora ételmennyiséget kell megetetni az újszülöttel. Az ily módon táplált gyermek nem tanulja meg felismerni az éhség-, illetve a jóllakottsági ingert. Ez teszi lehetővé az externális éhség kialakulását, melynek lényege, hogy a táplálkozást nem fiziológiai, hanem külső ingerek indítják be. A marketing megtalálta a fiatal generációkat, bohóc, játék, órarend, gyűjthető kártya csábítja őket az evésre. Ez egy szisztematikus kondicionálás. Míg nagyapáink még bort, búzát, békességet kívántak egymásnak, a mai fiatalok már így köszönnek: chipszet, kólát, térerőt!
Előadása végén a modern társadalom két, egymásnak ütköző üzenetét fejtegette az előadó: egyél, fogyassz többet, de légy karcsúbb.