MMA kitüntetés Kovrig Magdolnának

*A pedagógusi pálya és a műkedvelő színjátszás terén végzett munka elismerése ez a kitüntetés (Fotó: Kovrig Zoltán)

November végén osztotta ki életútdíjait és elismerő okleveleit a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti tagozata. A tizenkét, elismerést érdemlő személy sorában volt Kovrig Anna Magdolna középiskolai tanár is. A Kovrig Magdolna vagy Magdi néni néven ismert erdőszentgyörgyi nyugalmazott tanárnő a művészetpedagógiai tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést, amelyet a tőle ismert szerénységgel fogadott. 

Kovrig Magdolna 1964-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, magyar nyelv és irodalom szakon. 1964–1974 között Szentdemeteren tanított, de a pedagógusi munka mellett önkéntes könyvtáros is volt. A tantestület tagjaival műkedvelő színjátszó csoportot alakítottak, amelynek rendezői szerepét ő látta el, itt hasznosíthatta a kolozsvári színházlátogatásait. Akkoriban a faluban az iskolai társulat mellett a falusi fiataloknak is volt színjátszó csoportja, így számos magyar irodalmi gyöngyszemet színpadra állítottak, a Légy jó mindhaláligtól az Énekesmadáron át a Pál utcai fiúkig, de sok mesejátékot is bemutattak. 

Az emlékezetes, tartalmas, szép évek után 1974-ben került Erdőszentgyörgyre, egykori középiskolájába magyar–francia tanárnak, ahol egykori nagyra becsült tanárainak kollégája lett. Itt tanított 2004-ig, nyugdíjazásáig. Itt arra is rádöbbent, hogy a színjátszás rendkívül jótékonyan hat a gyerekek személyiségének alakulására, ezért lelkesen csatlakozott a Hatos Gyöngyvér tanárnő vezette színjátszóköri tevékenységhez, aki a diákszínjátszással és a községi ifjak színjátszó csoportjával foglalkozott. Kezdetben a fiatalok előadásainak rendezésében segítettek, majd kötelező volt részt venniük a Megéneklünk Románia fesztiválokon, ahol második díjat is szereztek. 1990 után tagjai lettek a Jádzó Sepsiszentgyörgyön megalakult műkedvelő színjátszó szövetségnek, és a Kovrig tanárnő vezette diákszínjátszók több darabbal is felléptek. Hatos Gyöngyvérrel létrehozták a Bodor Péter Művelődési Egyesületet, és egyik jelentős tevékenységüknek könyvelhették el, hogy elindítottak egy Erdőszentgyörgy-központú fesztivált a falusi műkedvelő színjátszók számára. Erre elsősorban a Kis-Küküllő menti falusi színjátszókat hívták meg, de a falvakban bekövetkező változások miatt a falusi ifjúság más településeken, vagy éppen más országban nézett megélhetés után, így a fesztivál átalakult. Nyitottak, és bármilyen műkedvelő színjátszó csoportot szívesen láttak, a diákoktól kezdve a legidősebbekig, falusiaktól a városiakig. Közben Erdőszentgyörgy testvérvárosa lett Celldömölk, így az ottani Soltis Lajos Színházzal is kapcsolatba kerültek, Magyarországon Rejtő Jenő Egy görbe éjszaka című vígjátékával ezüst minősítést szerzett a szentgyörgyi csapat. Itt kerültek kapcsolatba néhai Solténszky Tibor rendezővel, akinek tanácsára és a celliek tapasztalatainak ismeretében elindították a nyári színjátszótáboraikat, felismerve azt az igazságot, hogy szeretni lehet a színjátszást, de minőségi munkát csak akkor végezhetnek, ha bizonyos alapvető színjátszói ismeretekkel rendelkeznek. A nyári táboraikon hivatásos rendezők, színészek foglalkoznak a résztvevőkkel, oktatják őket a színészmesterség alapjaira. A színjátszó fesztivál immár a 32. évet töltötte, a színjátszótábor a 20. évadot zárta tavaly. A szakmai haladást a színjátszóik fesztiválokon elért eredményeiben is lemérhetik, de abban is, hogy egyre több gyerek vesz részt a tábor foglakozásain, és közülük többen választották a színi pályát vagy a középiskolai drámaszakot is.

A Magyar Művészeti Akadémia kitüntetett művészetpedagógusi oklevelére egyáltalán nem számított, nagy meglepetés volt számára – ismerte el a Népújságnak Kovrig Magdolna tanárnő. „Természetesen az ember örül, ha észreveszik és méltányolják a munkáját, de ez sokszor a véletlenen múlik. Ha belegondolok, hány meg hány hozzám hasonló kisember végzi rendületlenül és észrevétlen értékes munkáját, és nem tudunk róluk semmit. A véletlenen múlik, hogy felfigyelnek rájuk, vagy sem. Az, amit eddig végeztem, nem egyéni munka volt. Mindig, mindenben sok lelkes ember vett részt. Nem az én érdemem, ha eredményes volt. Én mindössze elindítottam valamit, ötletet adtam, majd ébren tartottam az érdeklődést, hogy tovább működjön az elképzelés” – mondta el lapunknak a kitüntetett tanárnő.