Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Októberi hideg, eső és a szél
megtépázott mindent, mi szabadon él,
kertem fái is mind kopárrá váltak,
tükörképe ez a halódó világnak.
Néhány levél még ellenáll a szélnek,
de érzi jöttét az is már a télnek,
míg egy idő után csendben földre hull –
a lét s nem lét közt állandó harc dúl.
Az élet fája is hasonló ehhez,
hisz minden élőnek egyszer vége lesz;
nem vagyunk más mi sem, mint hulló levél,
életünk megszűnik, hogyha jön a tél.
Az élet fáján új levelek nőnek –
van esélye hát az örök jövőnek!
2018. október 25.