Mindenki főszerepben

Pontosabban Incze István fotóművész vállalta, hogy a 48 színész egyéniségét megörökíti. Ennek érdekében 1300 kép készült el négy hónap alatt, 25-50 felvétel egy-egy művészről.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

48 ismerős arc. Megannyi érzés, gondolat, gesztus, póz fényben, színekben, árnyékban és félárnyékban. Szépség, bátorság, titokzatosság, kitárulkozás és sejtelmesség, feledhetetlen szerepek emléke, szemet, szívet, lelket felkavaró előadások ígérete, a lehetőségek gazdag tárháza, ami gyakran kiaknázatlan marad. Ezt sugallja számomra a Kulisszák mögött című fotókiállítás, amely a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában nyílt meg a színházi világnap tiszteletére. Az eredeti ötlet a Tompa Miklós Társulat vezetősége és a Marosvásárhelyi Fotóklub összefogása révén valósult meg.

Pontosabban Incze István fotóművész vállalta, hogy a 48 színész egyéniségét megörökíti. Ennek érdekében 1300 kép készült el négy hónap alatt, 25-50 felvétel egy-egy művészről. A cél az volt, hogy a pillanat hangulatában mindenki önmagát adja, ne jellegtelen igazolványképek készüljenek. Úgy tűnik, sikerült, s ezt a műsort vezető Gyarmati Éva színészhallgató és Barabási Tivadar színművész is megerősítette, akik különböző csoportokba – kalapot viselő, gondolkodó, igéző tekintetű, rejtőzködő stb. – sorolták a portrékat. Egyben köszöntötték a hetvenéves Incze István fotóművészt, pályáját, elismeréseit is bemutatva. A Marosvásárhelyi Fotóklubbal kapcsolatos élményeiről, színház és fotóművészet összefüggéseiről Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója beszélt. Az ünnepelt virág helyett CD-lemezzel ajándékozta meg a művészeket, ami a jelenből „kimetszett pillanatként” hosszú évek múlva is lehetőséget nyújt az emlékezésre.

A világnap üzenetét Boros Csaba színművész olvasta fel. Bret Bailey afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező gondolataiból idézünk: „Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk... Mi, az arénák és színpadok művészei vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk”.

A fotókiállítás a színház emeleti előcsarnokában tekinthető meg. A megnyitó után a meghívottak és a közönség a Tarelkin halála című előadást tekinthette meg.