Mindenható juhászok (?!)

A Marosvásárhely közigazgatási egységéhez tartozó Remeteszegi főút besei szakaszán, a lakóházak szomszédságában karám ékeskedik, talán kétszáz körüli az ott éjszakázó juhok száma. A Remeteszeg és Bese közötti domboldalakon egy másik juhnyáj is tanyázik, így az emberek termését pár éve két irányból is juhnyájak dézsmálják.

 A település lakosai a hivatalos szervek segítségében reménykedtek, egyelőre azonban a helyzet megoldatlannak tűnik, a városhoz csatolt besei domboldalak hozzávetőleg ötszáz juh számára nyújtanak táplálékot, gazdáik számára pedig jövedelmet. A kis nyugdíjukat földműveléssel, zöldségtermesztéssel kiegészítő lakosok nagy része lassan kezdi parlagon hagyni a termőföldjét, mivel azt tapasztalják, hogy képtelenek a túlerővel szemben szélmalomharcot vívni, és az évente befektetett anyagiak, valamint fáradozásuk a juhpásztorok szabadon kószáló háziállatai – a sertések, szarvasmarhák – , valamint a vetésekben kárt tevő juhok miatt egyre értelmetlenebb. A lakóházak szomszédságában terjengő kellemetlen bűz, a juhnyáj, valamint a juhászok tulajdonában lévő szarvasmarhák és disznók által okozott kár évről évre ismétlődik. A hetven-nyolcvan éves emberek maguk próbálják megdolgozni tenyérnyi földjeiket, szántást-vetést fizetnek, kapálnak, gyomlálnak, de egy ideje a betakarítás számukra csak bosszúság forrása. Mint mesélték, nemegyszer szóltak már a juhásznak, rendőrségi feljelentést is tettek, de a juhosgazda fenyegetőzésén kívül minden maradt a régiben. A mezőre a nagyszámú őrzőkutya miatt sem mernek kimenni az emberek. Az őzek, vadállatok is sok kárt tettek a terméseikben, de a juhnyáj visszatérő rongálásának veszélye, a kilátástalan helyzet, a juhnyájat kísérő ebektől való rettegés egyre elviselhetetlenebb.

 

„Valaki törődik a mi gondjainkkal is”

A lakosok egy része háborog, mások halkan bosszankodnak, tartva a magabiztos, vagy mint suttogják, a „biztosan magas” háttérrel rendelkező juhászok bosszújától. Mennyire szabályszerű ez? Ki adott engedélyt a szóban forgó juhászoknak és milyen kötelezettségeik lennének? Egykor a falutól távolabb eső területeken ütött tanyát egyikük, újabban a besei területeken legeltetve egyre közelebb kerülnek a házakhoz. Olvasóink végső elkeseredésükben keresték fel szerkesztőségünket, mint mondták: „azért kerestük meg, mert olyan szépen leírta, hogy mit kell tenni ilyen esetben, mik a juhászok kötelezettségei és mit ír elő a törvény. Feltételezzük, úgysem orvosolja már senki ezt a helyzetet, de számunkra már az is sokat jelent, hogy kijöttek, és látjuk, valaki azért csak törődik a mi gondjainkkal is”– mondták az elkeseredett helybéliek.

– A kullancsveszély fenyegetettségét is szem előtt tartva milyen törvényes előírások szabályozzák a juhtenyésztést, egy juhfarm létesítését lakott területeken? – kérdeztük a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság sajtóképviselőjét.

A közegészségügyi igazgatóság szóvivője, dr. Stelian Caraghiaur megkeresésünkre elmondta, a 2014. évi 119-es számú egészségügyi miniszteri rendelet értelmében egy juhfarmot az első lakóháztól száz méternél távolabb lehet csak létesíteni. Amint hangsúlyozta, amennyiben az állatfarm közelsége zavaró, az érintettek írásban kell panaszt benyújtsanak a közegészségügyi igazgatósághoz – személyesen az intézmény titkárságára vagy a secretariat@aspms.ro e-mail-címen – ahhoz, hogy a felügyelőség munkatársai kivizsgálják a juhfarm működésének törvényességét. Amennyiben a magánszemélyek termésében tesznek kárt az állatok, a Borsos Tamás utcai municípiumi rendőrségre kell írásos panaszt benyújtani.

***

Az állattenyésztőknek járó vissza nem térítendő támogatás a juh- és kecskeállomány nagymértékű gyarapodásához vezetett, ami a lakosság számára rengeteg bosszúságot és anyagi kárt jelent. Míg 2001-ben az ország juh- és kecskeállománya 7.776.000 egyed volt, tavaly ez 16.656.000 lett, ami 114%-os növekedést jelent – áll a statisztikai intézet kimutatásában. Románia az uniós csatlakozása során ígéretet tett arra is, hogy megtartja azt a gyepterület-mennyiséget, amellyel a belépés időpontjában rendelkezett. Az uniós csatlakozás óta azonban hozzávetőleg 40.000 hektár gyep tűnt el, ezért a természetvédők folyamatosan vészharangot kongatnak, az állattartók szövetségének azonban ezen a téren is sikerült nyomást gyakorolni a törvényhozókra.