Minden magyar ünnepén
Szép számban gyűltünk össze a marosvásárhelyi Postaréten, ifjak és idősek egyaránt, hogy méltóságteljesen emlékezzünk március 15-ére.
Szép számban gyűltünk össze a marosvásárhelyi Postaréten, ifjak és idősek egyaránt, hogy méltóságteljesen emlékezzünk március 15-ére. Habár az ég borult volt, nem zavarta az ünneplőket, marosvásárhelyieket és a környékbeli falvakból érkezőket. Figyelemmel hallgattuk a szónoklatokat, a Petőfi-verseket, a dalokat.
Több mint ezeréves történelmünk sok olyan személyiséget sorakoztat fel, akik méltán vívták ki a nemzet elismerését. Köztük van Petőfi Sándor is, akit a nép szívébe fogadott, és a nemzeti ünnep alkalmával költeményei révén ismét hozzánk szól. Ilyenkor sokat emlegetjük. Valljuk be, a Petőfi-versek és -dalok mindig meghatnak bennünket.
Érdemesnek tartom újra és újra megemlíteni, hogy a költő közvetlenül hősi halála előtt járt Marosvásárhelyen. Utolsó levelében a következőket írja hitvesének:
„Kedves édes Juliskám, e pillanatban értem ide vissza hat nap szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig birom a tollat.
Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyujtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borúltam, s összeöleltük és csókoltuk egymást: »mon fils, mon fils, mon fils!« szólt az öreg sírva... Most még sokkal nyájasabb, szivesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt... Szinte ma az utban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem... De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves, édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj ha csak egy szócskát is, édes angyalom... Csókolom a lelketeket és sziveteket miljomszor számtalanszor, imádó férjed”
Ezeket a sorokat jó feleleveníteni ilyenkor. Mint ahogy felemelő érzés a Postaréten ünnepelni, Kossuth-dalokat, himnuszokat énekelni, s fogadalmat tenni, hogy jövőre is ott leszünk, s hűek maradunk hagyományainkhoz, hőseinkhez. Így legyen!
Varró Domokos
