De lehet, hogy köpni szeretne. Csak neveltetése nem engedi meg, hogy a politikai ambícióval megátkozott önjelölt néptribünök szintjére süllyedjen.
De lehet, hogy köpni szeretne. Csak neveltetése nem engedi meg, hogy a politikai ambícióval megátkozott önjelölt néptribünök szintjére süllyedjen.
Sajtótájékoztatókon és körlevélben terjed a szenny. Népgyűlésen és kongresszuson magánszámot mutat be némely kappanhangú koncvadász. Magyar pankráció lett a sárdobálás. És eszköznek ott van a sajtó. Jóérzésű pályatársaim arra panaszkodnak, hogy nem győzik – a hiteles tudósítás veszélyeztetése nélkül – nyomdafestéket tűrő szintre „butítani” mindazt, ami a közszereplők száján kijön. Ugyanis mi hozott anyagból dolgozunk. Bárhogy szabjuk-varrjuk, a posztó posztó marad. Hiába férceljük selyemcérnával a mondatokat, a személyes sérelemből fakadó gyűlölet átüt.
Szekérnyi példát idézhetnénk akár az utóbbi hét terméséből, de minek szennyezni még jobban a közéletünket. Megteszik helyettünk az osztódással szaporodó pártocskák hangadói. De a nagy testvér háza táján is akad néhány jószágigazgató, aki saját birtokának tekinti a több százezer erdélyi magyarra támaszkodó szervezetet. Csak jelzésként említeném, hogy a Szász Jenőtől megszabadított polgáriak nehezen nyelik le a nyakukba ültetett új vezetőt. Nem csoda, hisz az új vezér, aki tavaly még megjátszott üldöztetésével próbált magának népszerűséget szerezni, lassan elvesztette – még párttársai körében is – rádiós újságíróként szerzett hitelét. Ezek után jó, ha maradt néhány rágalom-bűzbombája Bíró Zsoltnak. Ráadásul az is kérdéses, hogy saját szervezetén belül a lázadókat miként édesgeti magához. De fájjon ezért az ő feje, csak a tavaszi hadjárathoz hasonló kártékony kísérletezésekbe ne fogjon! Hisz akkor, a román pártok kedvére téve, betartott az esélyes magyar jelöltnek, hozzájárulva, hogy a megyei önkormányzati vezetést elveszítsük.
Ennél még érdekesebb Csegzi Sándor halálugrása. A polgármester hálójában vergődve, minapi harcostársaira támadva nemcsak elvbarátaitól függetlenítette magát, hanem a közösség által elvárt erkölcsi normáktól is. Pedig önvizsgálatot tarthatna, hogy miként lett a több száz hasonló képességű ismeretlen középiskolai tanárból a város és a megye életének meghatározó szereplőjévé. És miért vállalta a helyhatósági választások után a polgármester csicskásának szerepét az ellenfél táborában. A hatalom vonzásában értékvesztő örvények vannak és népbutító szólamok. Például a 6:3 és a minden magyar nyer! Bízzunk benne, a választók okosabbak lesznek most is, mint a bársonyszékvadász pártütők. És hiába folynak számolatlanul pénzek a lyukaszseb-pártok kasszájába.
