Minden csepp vérre szükség van

Romániában az egészséges lakosság mintegy két százaléka számít rendszeres véradónak, ez a szám Maros megyében valamivel magasabb, három százalék körüli. Sajnos még mindig az a tendencia, hogy az emberek csak akkor adnak vért, ha közeli hozzátartozójuk sebészeti beavatkozásra szorul, sokakat pedig a viszonzásképpen járó étkezési utalványok ösztönöznek erre. Júniusban van a véradók világnapja, ezt megelőzően Marinela Lazărral, a Marosvásárhelyi Regionális Vértranszfúziós Központ pszichológusával, az intézmény szóvivőjével beszélgettünk. 

 

– Más országokban fokozottabb a véradási kedv?

– Az unióban vannak országok, ahol a lakosság hat-nyolc-tizenkét százaléka rendszeresen ad vért. Nálunk sajnos ez csak a lakosság két százalékáról mondható el. Maros megye valamivel jobban áll, nálunk a lakosság három százaléka számít rendszeres véradónak. Romániában egykor volt egy hagyomány, a munkásszervezetek kezdeményezésére a nagy gyárak dolgozói szervezetten jöttek vért adni, viszont ezek az üzemek megszűntek, így az emberek érzékenységére kell alapozzunk. A Colectiv-tragédia jó példa volt a lakosság mozgósítására, az esetet követően több nap is volt, amikor a marosvásárhelyi központban is száznál több donor jelentkezett. Nálunk még az a jellemző, hogy ha egy közeli hozzátartozónak van szüksége vérre, akkor mozgósítják a családtagokat, ismerősöket, de szerencsére többen utólag is visszajönnek, mivel szembesülnek egy olyan helyzettel, amikor megtapasztalják, hogy életmentő ez a gesztus.

– Milyen mennyiségre van szükség ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a kórházaktól érkező kéréseknek? 

– Tavaly átlagban naponta 67 donor kereste fel a központunkat, ez a szám szükséges ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a kórházak irányából érkező igényeknek. Naponta több mint ötven egység vérből származó, tehát több mint száz vérkészítmény jut el a kórházakhoz, hogy eleget tudjanak tenni az egyes sebészeti beavatkozásokkal járó szükségletnek. A marosvásárhelyi vértranszfúziós központban évente 15 ezer egységnyi vért gyűjtünk be a donorok jóvoltából, ebből több mint 30 ezer vérkészítményt nyerünk, ugyanis egy csomag vérrel gyakran három életet is meg tudunk menteni. Fontos tudni, hogy a véradók biztosítják a folyamatos vérellátást, azt, hogy a kórházaknak mindig elegendő vérmennyiség álljon a rendelkezésükre. Marosvásárhelyen ez még inkább lényeges, hiszen egyetemi klinikai központ lévén szinte minden típusú műtéti beavatkozásra sor kerül, itt működik a Szív-, Érrendszeri és Transzplantációs Intézet, valamint a Hematológiai Klinika, az ezekben végzett beavatkozások pedig jelentős mennyiségű vért emésztenek fel. A kórházakkal együtt kidolgoztunk egy rendszert, hogy minden egység vért, ami a vizsgálatok alapján megfelelőnek bizonyult, naponta kiosztjuk azoknak a kórházaknak, ahol van lehetőség a tárolásra, és ők majd gazdálkodnak vele a beavatkozások függvényében. 

Az elmúlt év első három hónapjához viszonyítva idén ebben az időszakban hatvan egységgel kevesebb vért sikerült begyűjtenünk, és reménykedünk abban, hogy ebben a hónapban sikerül ezt bepótolni. Minden csütörtökön például Dicsőszentmártonban várjuk a véradókat, a központ munkatársai kiszállnak a helyszínre, a dicsői poliklinika pedig a rendelkezésünkre bocsátott egy helyiséget erre a célra. Rendszeresen sor kerül a lakosságot mozgósító kampányokra, például a héten a csendőrök érkeznek tömegesen vért adni, máskor az egyetemisták. 

– Van-e olyan vértípus, ami hiánycikknek számít?

– Általában az Rh-negatívból kisebb mennyiség gyűl össze, viszont van egy nyilvántartásunk az Rh-negatív donorokkal, és a klinikák a betervezett műtétek előtt jelzik, hogy a betegnek ilyen vérre van szüksége, így van időnk mozgósítani a nyilvántartásban szereplőket. Amikor a legelső véradásnál a vizsgálat során megállapítjuk a vércsoportot, illetve az Rh-faktort, a donor beleegyezését kérjük, hogy szükség esetén felvehessük vele a kapcsolatot. Nem volt rá példa, hogy visszautasítsanak. 

– Amellett hogy gesztusával életet ment, a donor szempontjából milyen előnyökkel jár a véradás?

– A véradásnál 400 ml vért veszünk le, ezenkívül külön kémcsőbe egy bizonyos mennyiséget, amiből elvégezzük a vérminta vizsgálatát, tehát a donor egy átfogó vérképet kap a kezébe, ami az egészségi állapotát tükrözi. Ha a vizsgálatok alapján a vér megfelelő, bekerül a körforgásba, ha a tesztek során rendellenességekre bukkanunk, eldobódik. A véradóknak ugyanakkor hét étkezési utalvány jár, valamint egy hónapig 50 százalékos kedvezmény a helyi tömegközlekedési eszközökön. 

– Kik nem adhatnak vért?

– Két véradás között legalább két hónapnak kell eltelnie, a férfiak évente ötször, a nők legfeljebb négyszer adhatnak vért. Nem adhatnak vért a krónikus betegek sem, akiket magas vérnyomás miatt kezelnek. Akik műtéten estek át, kisebb sebészeti beavatkozásokat követően hat hónapig, nagyobb műtétek után egy évig nem válhatnak donorrá. Akik tetoválást készíttettek maguknak, akupunktúrás kezelést kaptak vagy piercinget lövettek a testükbe, a beavatkozást követően hat hónapig vannak rajta a tiltólistán. Ha valaki vírusos betegségen esett át, és antibiotikumot szedett, legalább hét napnak kell eltelnie az utolsó antibiotikum után, hogy adhasson vért. A nők terhesség alatt, szülés után egy évig, valamint a menstruációs ciklus idején sem jelentkezhetnek véradásra. A vérszegénység is kizáró ok. 

Az alsó testsúlyhatár jelenleg ötven kiló, viszont ez még határeset, ugyanis ilyenkor az a döntő, hogy az illetőnek milyen a vérnyomása. Ötven-ötvenkét kiló fölött, ha a vérnyomás rendben van, azaz 120/80 körüli, fogadjuk a donorokat. 

Fontos odafigyelni arra, hogy a véradás előtti napon az érintettek sok folyadékot fogyasszanak, kerüljék a zsíros ételeket, valamint a véradást megelőző 48 órában ne fogyasszanak alkoholt. Egy szelet pirítós kenyeret, sima kekszet, egy gyümölcsöt nyugodtan lehet fogyasztani a véradást megelőzően. 

– Néhány évvel ezelőtt a minisztérium egy buszt, azaz egy úgynevezett „mozgó” vérközpontot vásárolt, amivel az volt a cél, hogy a távol eső településeken élőkhöz eljussanak és az ott lakók is adhassanak vért, anélkül hogy ezért a megyeközpontba kelljen utazniuk. Mennyire sikerült kihasználni a buszt? 

– Az Egészségügyi Minisztérium vásárolta a mozgó vérközpontot, amellyel az egyik cél az volt, hogy kiderüljön, hogyan reagál a lakosság a térítésmentes véradásra, ugyanis miniszteri rendelkezés értelmében azoknak, akik a mozgó vérközpontban adnak vért, nem jár étkezési utalvány. Ötévi tapasztalat után azt mondhatom, hogy a lakosság nincsen arra felkészülve, hogy önzetlenül adjon vért. Továbbá a buszra személyzet szükséges, és így is személyzethiánnyal küszködünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy nélkülözzük a munkatársakat. A busszal, azaz a mozgó vérközponttal inkább hétvégenként próbálunk donorokat toborozni, az egyházak bevonásával, ugyanis a lakosság egy részének nincsen lehetősége, hogy hétköznap eljusson vért adni. Bár a véradó munkáltatója a törvény értelmében aznap köteles szabadnapot biztosítani alkalmazottja számára, sokan nem tartják ezt tiszteletben. Más településeken, vidéken igyekszünk inkább orvosi rendelőkkel, családorvosokkal felvenni a kapcsolatot, megegyezünk egy adott napban, amikorra összehívják az egészséges pácienseiket, és a központ munkatársai kiszállnak a helyszínre, ott fogadják a donorokat, és így utólag megkapják az étkezési utalványokat. Ha egy alkalommal húsz-harminc egység vért összegyűjtünk, az már jó eredmény. 

– Többéves várakozás után 2013-ban végre létrejött Romániában is az országos őssejtdonor-regiszter, aminek köszönhetően jelentősen megnő az esély, hogy a vérképzőszervi megbetegedésekben, leukémiában szenvedő és transzplantációra szoruló betegek számára rövid időn belül megfelelő donort találjanak. Az önkéntesek, akik donorrá szeretnének válni, az ország több vérközpontjában, többek között a marosvásárhelyi vértranszfúziós központban jelentkezhetnek. Eddig hányan iratkoztak fel a jegyzékbe? 

– Marosvásárhely több mint 1200-an iratkoztak fel, országszerte 32 ezren szerepelnek a regiszterben. Viszont ez még mindig csekély ahhoz képest, hogy például Németországban 6 millió donor van. Az őssejtdonor-regiszter óriási segítség a leukémiában szenvedőknek, két héttel ezelőtt két átültetésre került sor Marosvásárhelyen, az egyik beteg egy németországi donor jóvoltából eshetett át a beavatkozáson.