2022. október 3., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Európai Unió klímapolitikája

Az Európai Unió energiapolitikája, bár környezetvédelmi és klímavédelmi szempontból vonzó célokat szeretne megvalósítani, jelentős része műszaki és technológiai szinten nem megalapozott. A háború mellett ez is oka a drasztikus áremelkedéseknek. Mi lesz akkor, ha az állam nem fog segíteni, hogyan fogják az emberek kifizetni a többszörösére nőtt számlákat? Milyen alternatívák állnak az EU előtt, hogy mérséklődjenek az árak, és ne tetőzzük a klímakatasztrófát? Ezekről a kérdésekről, illetve a klímapolitikáról, az energiaárakról és a globális felmelegedésről kérdeztük dr. Toldi Ottót, a Klímapolitikai Intézet kutatásvezetőjét.

  – Mennyire élhető az Európai Unió energiapolitikája? Gondolok itt arra, hogy egyes országokban télen 19 fok fölé nem ajánlott húzni a fűtést. Tény, hogy ezzel lehet spórolni, és a Földet is óvjuk. De tartható ez a szám?

– Időben pár évet először vissza kell ugrani, hogy megértsük, most miért vagyunk ilyen rossz helyzetben, mert nem az orosz–ukrán háború az egyetlen ok. 2019-től az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egy nagyon ambiciózus zöldítési programnak vágott neki. Elkészítették azokat a stratégiákat, amelyek a karbonsemlegességhez vezetnek, és megszületett az európai zöldmegállapodás, amit a tagállamok szép lassan elkezdtek végrehajtani. Ennek a zöldítési programnak az egyik része az volt, hogy a fosszilis erőműveket be kell zárni. Ez az intézkedés először a széntüzelésű erőműveket érintette. Továbbá a nyugat-európai országok jelentős részében nem tartják az atomenergiát fenntartható villamosenergia-forrásnak, ezért nyolc-kilenc tagállamban elkezdték bezárni az atomerőműveket. Tehát kiindulásként volt egy hagyományos technológiákra alapozott stabil állapot az Európai Unióban, majd elindult egy erőteljes zöldítés. A szén- és lignittüzelésű erőművek bezárása, valamint az atomerőművek leállítása miatt nem maradt menekülési útvonal, maradt az időjárásfüggő megújuló és a 85-90%-ban import földgáz. Létrejött egy eléggé instabil állapot, hiszen ha időjárásfüggő az energiatermelés, akkor időjárásfüggővé válik az ellátásbiztonság is, mert jelenleg nem tudjuk ipari méretekben raktározni az áramot. Az orosz–ukrán háború ebben a kedvezőtlen helyzetben találta Európát. Függünk a gáztól, hiszen az időjárásfüggő megújuló energiatermelést, a szél- és a napenergiát elsősorban gáztüzelésű erőművekkel lehet kiegyensúlyozni. Viszont éppen ebből kifolyólag, lappangó módon, de gázfüggő lett Európa. Most pedig hiába akarják visszakapcsolni a szénerőműveket, mert azok többségét úgy állították le, hogy nem lehet őket egyszerűen visszakapcsolni. Másképpen kell leállítani egy erőművet, amikor az a terv, hogy tartalékba helyezzük, és másképpen akkor, amikor már soha többet nem akarjuk használni. 

– Miért nem akarja az EU elővenni az atomenergiát és előtérbe helyezni az atomerőműveket? Nyilván ezeknek megvannak a veszélyei, és 1986 óta sokan félnek az atomenergiától, habár az elmúlt évtizedekben a technológia rengeteget fejlődött.

– Az atomellenesség Németországból indult ki, ami a hidegháborúra vezethető vissza, amikor is a szovjet atomrakéták Nyugat-Németországra voltak irányítva, a nyugati rakéták pedig Kelet-Németországra. Erre vezethető vissza az atomellenesség, ami az atomerőmű békés célú felhasználására is átragadt. Tény, hogy az atomerőművek technológiája nem veszélytelen, nagyon be kell őket biztosítani sokszoros védelemmel. Viszont, ha ez megvan, akkor ez a legolcsóbb és leghatékonyabb energiatermelési mód. Véleményem szerint az lenne az érdek, hogy az atomerőművek működjenek legalább ebben a válságos helyzetben, hiszen ha egy atomerőmű működik, akkor az kivált néhány földgázzal működő erőművet, azaz kevesebb gázra lenne szüksége az EU-nak.

– Van egy másik klímapolitikai elem is, ami a közlekedést érinti, hiszen 2035-től nem lehet új, belső égésű motorral szerelt autót forgalmazni az Európai Unióban. Mekkora terhet jelent a Földnek az autózás? Nagyon sokan azt állítják, hogy a teherhajók jóval többet szennyeznek, és rájuk nem vonatkozik semmiféle kibocsátási norma. Nem lenne célszerű valamilyen szinten ezeket is korlátozni?

– A közlekedés terén nekem az az érzésem, hogy mintha több ezer szakértő kapott volna a fejéhez, amikor megjelent az elektromos autó, hogy megvan a megváltó megoldás. A közúti teherszállítás tekintetében pedig ott van a hidrogéncella. Viszont van egy kis gond: úgy akarunk a közlekedésben megújuló energiára építeni, hogy a kulcsalapanyagok, amiket használunk hozzá, nem megújulók. Sőt, nincs is túl sok belőlük. A jelenlegi akkumulátortechnológiának a legkritikusabb alapanyaga a kobalt. Ennek a jelenleg ismert mennyisége akkora, hogy 40 év alatt elfogyna, ha minden új autó, amit legyártanak, elektromos lenne, ez éves szinten 100-120 millió gépjárművet jelent. Tehát elvileg sem tudna csak az elektromos hajtás működni, mellette még szükség van más alternatívákra is. Arról nem is beszélve, hogy mekkora ökológiai lábnyoma van a lítium és a kobalt bányászatának. Hozzátenném, tagadhatatlan, hogy megéri az elektromos hajtással foglalkozni, hiszen ezek a járművek az utcán nem szennyeznek, és ezáltal tisztább lesz a városok levegője. Azonban valahogy diverzifikálni kell a technológiákat.

– Mennyire érdekli a fiatalokat a klímapolitika, a környezetvédelem és a környezettudatosság? A fiatalokra minden esetben úgy hivatkozunk, hogy a jövő generációja, és nekik kell egy minél élhetőbb bolygót hátrahagynunk.

– Nagyon érdekli őket. De egyébként mostanra már mindenkit érdekelnek ezek a kérdéskörök. Ha ezelőtt 5-10 évvel tették volna fel nekem ugyanezt a kérdést, azt mondtam volna, hogy a különböző generációk másképpen állnak a klímaváltozás kérdéséhez. Viszont mára már, különösen az idei aszályos nyár után, az idősebb korosztály is felsorakozik a fiatalok mellé klímatudatossági szempontból. A tudatosság megvan, de a cselekvés szintjén is fel kellene zárkózni, vagyis azzal, hogy egyénként, mikroszinten mit lehet tenni annak érdekében, hogy óvjuk a környezetet. Egy ilyen tényező lehet az is, hogy nem autóval, hanem tömegközlekedési járművel megyünk dolgozni.

– Megállítható, visszafordítható még a globális felmelegedés?

– Rövid távon biztosan nem. A szén-dioxidnak a légköri tartózkodási ideje változó, de a környezeti körülmények alakulása függvényében akár 100-120 év is lehet. Ha holnaptól nullára csökkenne az emberiség üvegházhatású gázainak kibocsátása, akkor is néhány évtizedig nem sok változás történne a globális felmelegedés tekintetében. Honnan jön a szén-dioxid? A legtöbb esetben egy gyár kéményéből, ahonnan még számos mérgező anyag érkezik. Az emberek egészségére a szén-dioxid a legkevésbé veszélyes ezek közül. Ha csökkentjük a kibocsátást, akkor a többi egészségkárosító gáz kibocsátását is csökkentjük, ennek viszont már rövid távon is pozitív a hatása. A szén-dioxid esetében még hozzá kell tenni, hogy azért marad annyit a légkörben, mert a földi növényzet felét az ember kiirtotta, így nincs ami felhasználja a levegőbe került szén-dioxidot. Összességében nézve csak hosszú távon van esély arra, hogy fokozatosan élhetőbbé alakul vissza a Föld légköre és klímája. De ehhez lényegileg kell csökkentenünk az üvegházgáz és a többi szennyező anyag kibocsátását.