Hogy mik vannak?!!! – Nem is oly régen Bizánc ismét feltámadt és elöntötte a miniszterelnökség körötti utcákat.
Hogy mik vannak?!!! – Nem is oly régen Bizánc ismét feltámadt és elöntötte a miniszterelnökség körötti utcákat. Rendőrök szorították kordába a szent fekete és gyülevész tömeget, bár – ismerve a közrendhordozók egyszerű vráncsai/mehedinczi lelkületét – sokkal szívesebben leborultak volna előttük, sűrűn csókdosva, mint otthoni pálmalombos kis hegyi falujokban teszik, a jámbor életű pópák hosszú pendelyének szegélyét, rojtját-bojtját.
Életerős feketekötésű legények, mamaligamajszoló nyanyák, szent életű matrónák, bamba képű makimarcsák magyarázták izgatottan a tévé kíváncsi, naivan manipulált és manipuláló (a szó eredete: money+poula) alulművelt riportereinek, hogy nem kell nekik a személyi kártyákba beépített biztonsági elektronika, adathordozó, mert akkor elvesztik istenadta szabadságukat. Bamba Balambír, aki eleddig a mikrochipről azt hitte, hogy kis hangerejű madárcsipogás, most hirtelen a személyi, az emberi nem paradicsomi szabadságharcosává lépett elő isteni küldetése hamis és meghamisított tudatában.
A csőcselékes káposztaagyú úgy tesz, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy a honi titkosszolgálatok és adattárolók fölött uralkodó szervek, hivatalok, szervezetek, nyilvántartások, listabirtokosok eddig is tudtak minden mozgásáról, szellentésének szándékáról is. Emez utóbbiakat éppen úgy nem zavarja a kolostor- és bazilika-, katedrálisfalak, imazsámolyok, szertartáskönyvek koptatott ősisége, miként az elektronikát, a digitalizációt és kompjuter-technikát sem. Közelférkőzik, befog bárkit, bármikor, bárhol, mobiltelefonján, bevásárlózacsiján, hímes óvszerén keresztül is.
(A card-drac palindromot is kiókumulálták határtalan korlátoltságukban. Ördögűző hajlamuknak tápot adva.)
Folyton aggodalmaskodnak: személyiségi adataikat féltik, azt tartják, hogy mások felhasználhatják valami tisztátalan, ördögtől származó ügyre. Mintha a hagyományos adattárolókban őrzött információk nem hasonlóképpen lesznek, válnak felhasználhatóvá „az értők” kezében? Miként eddig is megtették a hatalmasok. József Attila már ezelőtt nyolcvan évvel írta: „soha sem tudhatom, mikor lesz elég ok/ előkaparni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg”. Holott József Attila még a kézivezérlés klasszikus korában élt.
Az állam, amely deklaratíve elvált az egyháztól, de kilencven után visszatért kebelére, sőt van preferált egyháza is, most újra enged a dühödt óhitnek: olyan személyi kártyákat bocsát ki, melyek nem rendelkeznek chippel – legalábbis hivatalosan ezzel a megjegyzéssel nyújták majd át a szabad akaratot és autonóm személyiséget igénylő bábuskáknak és életerős eperésző sünöknek –, míg a lakosság európaibb fele az európai minták szerint fog élni személyi kártyáján tárolt adataival.
S ha ezek után sem léptetik be Utó-Bizánc Románia nevű régióját a schengeni övezetbe, ha az USA-ba való beutazás éppen olyan körülményes lesz, mint eddig, azt ne felejtse el a kormány és különösen a belügyminisztérium Szent Ostobytisz templomában első nagyon-boldog Sarmale metropolitának kézcsókkal megköszönni.
