Miért nehéz az együttélés?
A fiatalember, akinek a nevét nem tudom, mivel nem mutatkozott be, eléggé ingerülten a következő szöveggel válaszolt az érdeklődő kérdésemre: „Asta-i BCR din România şi nu din Ungaria!”
A BCR banknak egyik támogató kliense vagyok évek óta.
A volt Kossuth Lajos (ma Călăraşilor) utcai BCR banknak a személyzete olyan emberséges, segítőkész, hogy csupa jót mondhatok róluk, s az életem hátralevő éveiben is az ügyfelük kívánok maradni.
Egy kedves fiatalember felhívott telefonon – ugyancsak a BCR bankból – azzal a kéréssel, hogy menjek be személyesen a Forradalom utca 42. szám alatti bankba. Már aznap (nem várva a holnapot) délután 5 órakor jelentkeztem. Egy ott alkalmazott fiatalember és egy fiatal hölgy fogadott. Ekkor mindössze hárman voltunk a helyiségben.
A fiatalember, akinek a nevét nem tudom, mivel nem mutatkozott be, eléggé ingerülten a következő szöveggel válaszolt az érdeklődő kérdésemre: „Asta-i BCR din România şi nu din Ungaria!”
Erre a fogadtatásra annyira meglepődtem, hogy mintha fejbe vertek volna, válasz nélkül eltávoztam.
Hívtak és nem önként mentem…
A fiatalember viselkedése nemcsak hogy nem illő, hanem azt egyenesen sértésnek veszem, és nagyon gondolkozom az elégtétel módján.
Az a legkevesebb, hogy soha többé nem lépek be ebbe a bankfiókba, de azóta is cipelem a durva sértést és töprengek rajta: szabad-e egy banktisztviselőnek ilyen gorombán viselkedni, következmény nélkül?
Maradok továbbra is az én BCR-m támogatója, de messze elkerülöm a Forradalom utcai BCR-t .
Pápay Éva
