Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Globális szinten infláció van, ami a legtöbb országban az élelmiszerárakban köszön vissza a leginkább. Éppen azon a piacon, amelyet nem lehet megkerülni. Dönthetünk úgy, hogy nem megyünk drága helyre vagy nem utazunk el nyaralni, lemondhatunk az autó használatáról is. Azonban enni kell, az vitathatatlan. Ezért is fájdalmas, hogy az átlagos infláció kétszerese az élelmiszerinfláció. Mindez úgy, hogy a nyersanyagárak elkezdtek csökkenni, viszont ez nem minden esetben köszön vissza a boltok polcain.
Vincze Tamás, az EastGrain vezérigazgatója a Business and Law Talkson beszélt arról, hogy már a háború előtt elkezdődött az élelmiszer árának emelkedése. Ez egyrészt az időjárásnak, másrészt a monetáris politikának az eredménye. Erre tett rá a háború egy jó nagy lapáttal, hiszen ellátásbiztonsági kérdések merültek fel az alapvető mezőgazdasági terményeknél, például a búzánál. A vállalatvezető a Népújságnak adott interjúban hangsúlyozta, mind Ukrajna, mind Oroszország hatalmas mezőgazdasági exportőrök a globális piacon. Egyik napról a másikra bizonytalanná vált onnan az ellátás, amit a piac beárazott, drágábbá váltak ezek a termékek.
A termények végül eljutottak Ukrajnából, hiszen ha egy csapból alapból nagy sugárral folyik a víz, és azt eldugaszoljuk az ujjunkkal, egy idő után itt-ott elkezd szivárogni. Pont ez történt az exporttal is, magyarázta Vincze Tamás. A háború kitörését követően az ukrajnai kikötők tevékenysége leállt, ahonnan azelőtt havi 4-5 millió tonna gabona is kikerült a világpiacra. Egy idő után elkezdődött a „szivárgás”, az ukrán gabona vasúti kocsikon érkezett meg Romániába, Magyarországra, Lengyelországba és a többi környező országba, ahonnan aztán továbbexportálták különböző célpiacokra. Nagyon fontos lépés volt az ENSZ és Törökország által tető alá hozott megállapodás, ami az ukrán gabonaszállítmányokat illeti. Ennek értelmében létrejött a zöldfolyosó, ami a mai napig működik, 120 napos megújítási ciklusokkal. Nemrég került sor ennek a második megújítására. Jelenleg van három ukrán kikötő, ahol zavartalan a gabonaexport, már amennyire zavartalannak lehet nevezni bármit is egy háború sújtotta országban, fogalmazott az EastGrain vezérigazgatója.
Ebből a relatív nyugodt gabonaexportból pedig mindenki nyer. A szegény országok olcsón hozzájutnak az alapanyaghoz. De nyernek az átlagemberek is, hiszen az inflációnak a következő hónapokban enyhülnie kellene. Továbbá a törökök is biztosan nyernek ebből, hiszen nekik köszönhetően indulhatott újra az export.
Vincze Tamás arról is beszélt, hogy 2012 és 2020 között a gabonafélék ára viszonylag stabil volt. A koronavírus-járvány hatására először elkezdtek csökkenni az árak, majd erőteljesen emelkedtek. Ez volt a meghatározó tendencia a háború kitöréséig, amikor is – terménytől függően – megduplázódtak, megtriplázódtak az árak. Napjainkban pedig az árak erőteljesen visszafelé korrigálnak, ami annak az eredménye, hogy a világpiac megnyugodott, mert van elég áru, és el tud jutni a fogyasztókhoz. Jelenleg az árak azon a szinten vannak, ahol 2020 elején voltak.
Ezzel együtt viszont a boltokban egyáltalán nem, vagy nem sokat csökkentek az árak. A teljes kép érdekében hozzá kell tenni, hogy a fogyasztók többsége hajlamos arra, hogy észrevegye az emelkedéseket, de a csökkenést nem. Az étolaj esetében például a csúcsról elkezdett visszafele jönni a boltok polcain is, mondotta az EastGrain vezérigazgatója. Értelemszerűen nem arra a szintre esett vissza, ahol mondjuk három évvel ezelőtt volt, de ott már nem is lesz soha. Az infláció hatására ugyanis a vállalatok meg kellett emeljék a béreket, így többe kerül az adott termék előállítása, hiszen a humánerőforrás fenntartása drágább, és mivel megemelkedtek a fizetések, az emberek ki tudják fizetni a magasabb árakat a termékekért, mutatott rá Vincze Tamás.
Ha a béreket nézzük, 2022 és 2023 januárja között 15%-kal nőtt a romániai átlagbér, azaz több pénzt viszünk haza, viszont ennek a vásárlóereje, a reálértéke kisebb. Mindezt úgy, hogy közben a lakosság jelentős része attól tart, hogy újabb drágulási hullám jön. A geopolitikai folyamatok azt mutatják, hogy valamilyen szinten megnyugodtak a piacok, ami azt is jelenti, hogy nem kell újabb dráguláshullámra számítani. Sokkal inkább lehet számítani az árak csökkenésére a következő hónapokban bizonyos termékek esetében, vélekedett a szakember. Hozzátette, a jelenlegi élelmiszer-infláció – ami kétszerese az átlagnak – az alapanyagköltségeknek köszönhető. Vagyis nem azért alakult ki, mert az embereknek több a pénzük, és megnőtt a kereslet, ami felverte az árakat, hanem egy úgynevezett költségtoló inflációval kellett szembenézni. Az inflációs kosárban az élelmiszereken és az energiaárakon érződött az emelkedés, ha ezek nem lettek volna, feleekkora lenne az átlaginfláció, húzta alá az EastGrain vezetője.