Miből lesz a cserebogár?

Ismét élményt jelentett a szabédi Fürge Lábak év végi táncbemutatója karácsony első napján. 48 gyerek és fiatal szinte alig fért el a színpadon. Szinte csodával határos, hogy a lelkesedés, odaadás és a közösségért való tenniakarás ennyi ifjút képes volt mozgósítani immár két és fél éve, 7 évestől 25 évesig.

Ismét élményt jelentett a szabédi Fürge Lábak év végi táncbemutatója karácsony első napján. 48 gyerek és fiatal szinte alig fért el a színpadon. Szinte csodával határos, hogy a lelkesedés, odaadás és a közösségért való tenniakarás ennyi ifjút képes volt mozgósítani immár két és fél éve, 7 évestől 25 évesig. Lányok és fiúk, jó rájuk nézni, ahogy ropják a sárpataki vagy füzesi táncokat, nem is beszélve a kicsik szentiványi táncáról. Másfél órán keresztül a táncokat a hagyományos énekek és mondókák, köszöntők színesítették. A szabédi istvánozás és kántálás felelevenítése több mint dicséretre méltó. Fontos szerep jutott a csoportot betanító táncoktatóknak, Kásler Magdának és Farkas Sándor Csabának, akikre még, reméljük, igen sok feladat vár.

Van iránta érdeklődés? Talán elég annyit mondani, hogy a terem zsúfolásig telt, az embernek az volt a benyomása, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni. Ehhez hozzá kell vennünk, hogy ez tulajdonképpen „jutalomjáték” volt, lezárva a 2011-es év igencsak zsúfolt programját. 21 fellépés (amelyből három Magyarországon, meghívásos alapon), valamint két színjátszó találkozó, hogy a csapat labdarúgó-teljesítményéről a falusi bajnokságban ne is beszéljünk. Csécs Sándor és Szilágyi Dezső szívvel-lélekkel vetették magukat a munka megszervezésébe, és a falu közössége lelkesen állt melléjük.

Miért fontos? Mert reményt ad arra, hogy hagyományaink nemcsak megmaradnak, de újraélednek és akadnak újabb és újabb generációk, amelyeknek fontos a hovatartozásuk és elődeik megbecsülése. Talán azt sem mellékes megjegyeznünk, hogy mindez Szabédon, a Mezőség szélén történik, amely hosszú ideig nem igazán jeleskedett közösségi szellemével. Mi a tanulság? Egy lelkes csapat, amelynek szívügye faluja közössége, csodákra is képes. Ők hittek a csodában, és nekünk is bebizonyították, hogy csodák igenis léteznek!

József Virág