Meseszövés a Bernádyban

A Benedek Elek-emlékév kapcsán

Meselátó szemüket élesíthették pénteken délelőtt és délben a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola harmadikosai és negyedikesei. A Benedek Elek fantáziavilágába repítő tanórával a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület kezdeményezésére a budapesti Tekergő Meseösvény Egyesület tagjai – Hajós Erika és Gregus László – ajándékozták meg a gyermekeket.

Az interaktív meseszövésre a Benedek Elek-emlékév apropóján került sor a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület több korosztályt megszólító pályázatának keretében. Pár nappal korábban, október 16-án óvodások számára szervezett mesemondó és rajzversenyt az egyesület a nagy mesemondó ált írt, illetve gyűjtött történetekből, 22-én pedig az V–VII. osztályosok vetélkedőjére kerítenek sort. A felső tagozatos diákok a nagy mesemondó életével, munkásságával kapcsolatos tudásukat mérik össze, és el is játszanak néhány Benedek Elek-mesét. A 18-i foglalkozáson részt vevő bernádysok az elkövetkező napokban saját mesét írnak és rajzolnak, az alkotásokat az október 27-i operettest előtt, a Kultúrpalotában állítják ki és díjazzák a pályázat lebonyolítói – tudtuk meg Náznán Olga egyesületi elnöktől.

Mi tesz izgalmassá egy mesét, melyik az a hét állomás, amit évszázadok óta betartanak a jó mesemondók, érdekes-e, ha a főhős a történet minden pillanatában boldog, és fontos-e, hogy jól végződjön a történet? – többek között ezeket a kérdéseket válaszolta meg a népmesét mind a gyermekek, mind a felnőttek körébe visszavarázsló, a fiatal korosztályt is meseírásra buzdító Tekergő Meseösvény Egyesület párosa. A saját történet megszületéséhez hasznos útmutatót természetesen a mesék nyelvén, illetve a közös játék örömével adták át a magyar fővárosból érkezett vendégek, akik a foglalkozás első perceiben így mutatkoztak be a gyermekeknek: – Azért tekergünk a világban, hogy mindenhova elvigyük a meséket.

Sétálás közben születő történetek

A mesehallgatás és -szövés előtt Gregus László Benedek Elekről kérdezgette a diákokat, és kiderült, hogy a bernádysok a nagy mesemondó verseiről és gyermekeknek írt leveleiről is hallottak már. Azt már az előadótól tudták meg, hogy Benedek Elek velük egyidős lehetett, amikor egy kisbaconi  cselédlány meséi megbabonázták, és mesegyűjtésre késztették. Gregus László az íróval kapcsolatos ismeretek átadásakor is megmozgatta a diákok fantáziáját, egyebek mellett arról is mesélt nekik, hogyan jöttek világra a tágas dolgozószobában fel-alá sétáló Benedek Elek történetei, amelyeket feleségének vagy lányának mondott tollba, és utólag javított.

A népmesei hangulatot Hajós Erika az első mese „felkínálásával” fokozta: hoztak is, nem is mesét – mondta –, hiszen ahhoz, ami Benedek Elek tollából megszületett, a maguk gondolatvilágát is hozzáteszik. A gyereknépet lekötötte, és többször megnevettette az Úrtól életidőt kérő, majd a szintén megajándékozott állatokkal egyezkedő, életét így – nem éppen a maga örömére – meghosszabbító ember története.

– Hogyan lehet könnyen, gyorsan mesét írni? – tették fel a kérdést a továbbiakban a vendégek.    

– Gondolok valamire, amit szeretek, utána leírom. Ránézek egy tárgyra, és kieszelek róla valamit – követték egymást a frappáns feleletek.

– A jó mese izgalmas, kalandos, vicces – válaszolták meg nemsokára a következő kérdést is a gyerekek.

Sajnos–szerencsére

Az együttlét legizgalmasabb mozzanatai talán a hétfős játékok voltak. Először egy történetet kellett folytatniuk a gyermekeknek, mégpedig úgy, hogy minden játékos jó vagy rossz irányba fordítsa a cselekményt, „sajnos” vagy „szerencsére” szóval kezdve a maga meserészét. Így született meg egy csontért rajongó, jóban, rosszban egyaránt részesülő, kutyamenhelyet is megjárt, végül szerető gazdára találó Bodri története. A második játékban szintén ismert népmesei fordulatokra – Egyszer volt.., Minden nap..., Míg egyszer..., Így aztán..., Majd..., Míg végül..., És azóta is – szőtték rá képzeletviláguk képeit a diákok, így körvonalazódott a harcos hercegnő és macskája története.

Hajós Erika saját meseregénye, a Lizi és a mindentudó porcica kapcsán egy újabb kulisszatitkot árult el, azt tanácsolta a gyerekeknek, hogy ha nem jut semmi mesébe illő az eszükbe, gondoljanak egy nem túl izgalmas helyszínre, és varázsoljanak oda olyan dolgokat, illetve szereplőket, amelyek nem odavalók. Saját történetében így került egy könyvtárszobába egy porcica és egy rózsaszín sárkány.

A mesés foglalkozást egy rendhagyó, tréfás mese zárta keretbe. Az együttlét végén Hajós Erika arra biztatta a gyerekeket, hogy ne szóról szóra, hanem szabadon, szívükből mondják, írják, rajzolják meséiket.